Koncert
David Lynch pres. Chrysta Bell
2012-09. szám
Megvan az a jelenet a Mullholland Drive-ból, amikor a Club Silencióban az énekesnő holtan esik össze, de az a felkavaróan fájdalmas éneklés mégis folytatódik?
Na, ez az énekesnő lehetett volna Chrysta Bell is, igaz, nem ő volt. De ahogy David Lynch, aki egyébként a művész producere, beszél róla, az elég sok mindent meghatároz. Dívájának, múzsájának tekinti, ez pedig a legendásan megfoghatatlan univerzumokat teremtő rendezőtől nem kis dicséret.
Bird of Flames című videoklipjének készítésében is részt vett Lynch, de ha nem lenne kiírva a neve, akkor is gyanakodhatnánk a kapcsolódásra. E kisfilmben a túlzottan is pulzáló elektronikus ritmusokkal szembemenve Bell valamiféle atmoszférán túli hangon egy óriási művirág tölcsérébe énekel örökmozgó marionettbábuként, miközben a furcsa kis klub csillogó függönye mögött viharfelhők gyülekeznek.
Amikor azt kérdezték Lynchtől, hogyan jellemezné az énekesnőt, Rita Hayworthhöz és Isabella Rossellinihez hasonlította és egészen egyszerűen úgy fogalmazott: „Olyan, mint egy álom, úgy énekel, mint egy álom. És ez az álom valóra válik…” | hirdetés
 |
|
A brit énekes-dalszerző-szórakoztatóművész fellépéseire jellemzőek a színházi elemek, a multimédia tobzódása, londoni kritikusai pedig egyenesen a Portisheadhez és a Massive Attackhez hasonlították stílusát. Elegancia, erotika, szenvedély és álmok – ezek biztosan ott vannak, ahol Chrysta Bell.
A38 Hajó
10.16., 20h
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
