Kritika (3,5)
Lorax
2012-09. szám / Kovács Gellért
Ahogy azt a méltán híres magyar sláger is a lelkünkre kötötte: Ne vágj ki minden fát! Legfőképpen akkor ne, ha a fák lombjai különböző színű vattacukrokra hasonlítanak – de ha mégis megtetted, számolj a következményekkel, vagy legalábbis a Loraxszal.
Utóbbi lényecske ugyanis pont a fákat védi, bár szegénynek igazán nincs, pontosabban nem volt könnyű dolga. Olyannyira nem, hogy egyszer régen egy felelőtlen ifjú feltaláló a kipusztulás kezére játszotta a fákat, amik már nem tudnak oxigént termelni, így az emberek búravárosokban, műanyagkörnyezetben kénytelenek élni, a levegőt pedig pénzért kapják egy kisnövésű pénzembertől.
Borzasztó jövőkép, de semmi pánik, ez itt egy groteszkbe nyúló, ám kedves mesefilm a groteszkbe nyúló, ám kedves amerikai mesék gurujaként tisztelt Dr. Seuss (Grincs) történetéből, a Gruért felelős Illumination stúdió tálalásában. Bő fél évvel a tengerentúli bemutató után végre a magyar gyerekek és kissé meghökkent szüleik is szembesülhetnek azzal, hogy környezettudatos magatartásra már-már Tim Burton-ien szürreális figurákkal s meglehetősen bizarr humorú jelenetekkel is lehet szórakoztatóan nevelni. És ha még azt is hozzátesszük, hogy a Lorax az a mozi, amiben a lehető legváratlanabb pillanatokban fakadnak dalra a szereplők, szólóban és közösen egyaránt, alighanem tényleg kijelenthetjük, hogy a 3 dimenziós animációs dömping egyik legfurább darabjával ülünk szemben.
Lorax 3D (6)
(Dr. Seuss’ The Lorax)
Amerikai, szinkronizált animációs film
86 perc | hirdetés
 |
|
Rendező: Kyle Balda, Chris Renaud
Forgalmazó: UIP–Duna Film
Bemutató: 10. 18.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
