PM Online | Korábbi cikkeink

Egy kép, egy mese – oldalanként párokba rendezve. Kiss Ottó már-már pofátlanul egyszerű szerkezetű, gyerekkönyvre alig hasonlító, minimalista tördelésű novelláskötetének írásai igazán feladják a leckét a már gyakorlott olvasó iskolásoknak. Abszurdak és ironikusak,

akár egy felnőtt szöveg, néhol zavarba ejtők, mert bizony a kisebbeknek magyarázni kell a bennük rejlő humort, ugyanakkor egy nyílt elméjű 10 évesben éppen az efféle „felnőttes” meséktől kezdi szárnyait bontogatni a mindenkiben ott kuksoló humorgubó.
Kiss Ottó rövid, csattanós történetei meghökkentő és továbbgondolásra érdemes történetek valódi gyerektémákról: a repülő emberről, űrlényekről, királyokról, varázsbabszemekről, időutazásról, fociról, no és persze a címadó liliputi trónkövetelőkről, akiknek azért hiúsul meg a királypuccsuk, mert őfelsége nagyothalló lévén érdektelen Miénk a drót! felkiáltásnak hallja a „Miénk a trón!” fenyegető követelést.
Az Örkényre emlékeztető egypercesekből kiderül például, hogy a legfontosabb híreket mindig az összkirályi konferencián tudhatjuk meg, s hogy Szabó Pici a legbátrabb óvodás, aki felnőtteket megszégyenítő bátorsággal derítette ki, hogy a síró ember azért sír, mert a regényíró abbahagyta az írást, őt meg félbehagyta a 28. oldalon. A legfontosabb üzenetet talán a Hét babszem című humoreszk hordozza, mely arra tanítja meg cseppet sem didaktikus módon a kis olvasókat, hogy merjenek a mesék elébe menni. Hisz csak akkor valósulnak meg igazán. A történetekhez a New Yorker magazin grafikusa, Kárpáti Tibor készített letisztult, élénk színű illusztrációkat, melyek rikítnak ugyan, mégis diszkréten, csendes humorral csusszannak be a szöveg alá. Mellé.