Kritika (2)
Ízek palotája
2012-10. szám / DD
Konzerv májkrémtől és olaszfelvágottól vészterhes gasztrolétezésünk idején kifejezetten kellemes lehet olyan szavakra lelni filmekben, mint a turbolya vagy a bodzás sajt. Nem is az lenne itt a baj, hogy valaki szakácskönyvből szeretne filmet csinálni
(a felkészültebbek jegyzetelhetnek a másfél óra alatt, úgy 5-6 étel részletes receptjéről és elkészítésének módjáról kapunk kielégítő információt, levestől a desszertig), hanem hogy szakácskönyv lesz a filmből.
Bérszámfejtőket lefegyverző ötlet, hogy a francia elnök maga azzal a busa, ősz fejével azt találja gondolni, hozatna egy egyszerű ételeket főző, egyszerű asszonyt a francia egyszerű vidékről. Az Élysée-palotában aztán más se várja, mint intrika, protokoll, sértett hiúságok, pöffeszkedő ételek, akadékoskodó könyvelők, kivagyi konkurens séfek. Csak az áldott jó elnök úr kárpótolja, kedves, rendes ember, egy Brinkmann professzor Vámosi János és Schmitt Pál génállományából összegyúrva. S mivel párhuzamosan a tüchtig udvari szállal szakácsnénk (aki bőszen visszaemlékezik) épp valahol Kamcsatkán főz fókaragut pingvincombbal, sejthető, hogy ez a gordonkahangon búgó történet nem marad tanulság nélkül. Zárlatot elárulni olyan galádság, mint bögrés borsókrémlevespor-levessel kínálni valakit, úgyhogy legyen elég annyi, az addig sem kevés sziruppal élő film ekkor elindítja a glükóz-cunamit – és az sok hasat csapott már el.
Ízek palotája (12)
(Les saveurs du Palais) | hirdetés
 |
|
Francia, feliratos film
Rendező: Christian Vincent
Főszereplők: Catherine Frot, Jean d′Ormesson, Hippolyte Girardot, Arthur Dupont
Forgalmazó: ADS Service
Már a mozikban
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
