Még a legnekrománabb Pesti Műsor-olvasónak is azt ajánljuk, hogy – egyfajta tréningként – a halál utáni életet szó szerint boncolgató Bodies kiállítás megtekintése előtt
 az egyiptomi halotti kultuszt átvitt értelemben boncolgató váci tárlatról vegyen startot. No, nem mintha lebecsülnénk az olvasót. Tudjuk jól, hogy csillapíthatatlan kíváncsisága és borzongásvágya gondolkodás nélkül hajtja a véredények és preparátumok felé. Ám akkor élmény igazán az élmény, ha a leplezetlenül kitárulkozó, tárgyiasult tetemeknek a puszta csontokon, inakon és izmokon túl a „halál hűs fuvallat napján felröppenő mirha illatát” is sikerül megidézniük. Ennek begyakoroltatására pedig az egyiptomi halotti kultusz valamennyi aspektusát érintő tárlatnál a mostani kiállítási palettán nincs alkalmasabb. A Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Gyűjteményéből válogatott anyag egyrészt a sírokban talált tárgyakon keresztül igyekszik bemutatni az egyiptomiak túlvilági elképzeléseit, ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy bár az egyiptomi ember számára az e világi élet csupán „felkészülés” volt az örök életre, a test épségben tartását soha nem volt szabad félvállról venni. Különben hogyan kel „életre” a túlvilágon? A papiruszra, vászonra vagy magukra a tárgyakra felírt vagy felvésett mágikus szövegek – akárcsak a sírba helyezett szolgaszobrok – ¬azt célozták, hogy a túlvilági útjára induló ember a különféle istenek, démonok, művészettörténészek és anatómusok kísérletező kedvétől függetlenül biztosan eljusson Oziriszhez, a holtak birodalmának urához.
Vác, Görög templom |
vissza
vissza a lap tetejére
