A jazz mindig is vonzotta a társművészeteket, alkotásra inspirálta a művészeket, elég csak, ha Gyémánt László festőművész jazz ihlette vásznaira gondolunk. Kárpáti Zoltán fényképezőgéppel ragadja meg a pillanatot, kísérli meg a szinte lehetetlent: képpé formálja a hangot, szinte halljuk, ahogy megszólal a hangszer, életre kel a ritmus. Látjuk a zenét.
„Egyszer csak elkezdődik… figyelsz, hallgatod, belefelejtkezel, azután megmozdul benned valami, és azt veszed észre, hogy a szíved már táncol. Közelebb kell menned, beleolvadni, s már ott is vagy, és elragad magával a zene. Van, aki behunyja a szemét, és már távol jár, már repül. Az én szemem inkább kinyílik, fürkészi a kis csodákat, izgatottan keresi a titkot, hogyan tudná az elsuhanó hangokat, a ritmust megragadni, megőrizni. Olvasom, hogy a fényképezőgép lencséje nem hazudik. Objektív. Nem vagyok már biztos benne. A mellettem álló fotós képe egészen más, pedig ugyanazt a zenét hallgattuk. Miért ne lenne a képem szubjektív, ahogy én érzem? Ezek az én impresszióim. Jazz Impressziók.” – írja a káprázatos, színes felvételek alkotója, akinek A Harangöntő, a Dunaferr és a Mongólia után ez már a negyedik albuma.
A Jazz Impressions képei a Bánkon 2004 óta évről évre megrendezett Louis Armstrong Jazzfesztivál forró hangulatát, önfeledt pillanatait, a zene magával ragadó lendületét mutatják be, neves jazz-muzsikusok aforizmáinak kíséretében. Kárpáti azt vallja: szenvedéllyel fotózik. Valóban, a képekről sugárzik a zene, a fotózás iránti szenvedély, ám ugyanilyen empátia, érintettség, közlésvágy érezhető más albumait lapozgatva is. Kárpáti Zoltán hivatása szerint orvos, civilben hobbifotós ─ professzionális képekkel.
|
vissza
vissza a lap tetejére
