A Magyar Nemzeti Galéria grafikai gyűjteményének kamara-kiállítása a Szépművészeti Múzeum Daumier-tárlatára reflektálva a XIX. századi hazai politikai karikatúra egyik legismertebb képviselőjét, Faragó Józsefet (1866–1906) mutatja be a közönségnek.
 Faragó, aki korának egyik jól ismert élcrajzolójaként vált híressé, eredetileg festő szeretett volna lenni – Münchenben együtt tanult többek között Ferenczy Károllyal, Csók Istvánnal és Iványi Grünwald Bélával, csak éppen az ő olajfestményei nem arattak akkora sikereket, mint a merő szórakozásból karikatúrákban megörökített pályatársaié. Jobb híján vált tehát hivatásos élcrajzolóvá, maró, mindig telibe találó paródiáit, a napi politikai élet csatározásait kacagtatóan, mégis húsba vágó nyerseséggel bemutató jeleneteit hétről hétre izgatottan várták a Borsszem Jankó és a Kakas Márton című lapok előfizetői. Megalkotta a politikai élet figuráinak „torzképcsarnokát”, ugyanakkor művészeti karikatúrákat is készített, amelyek ismert műalkotásokat, többek között egykori „iskolatársai” festményeit, például Ferenczy Károly Madárdalát vagy Szinyei Merse Pál Majálisát figurázták ki.
Rajzolóként elért sikerei ellenére Faragó sosem volt igazán elégedett – a magasabbra értékelt műfajokban is elismerésre vágyott, ezért az 1906-os öngyilkossága előtti években a művészi igényű grafika és a rézmetszet felé fordult. Álmában sem gondolta volna, hogy több mint 100 esztendővel később a Magyar Nemzeti Galériában fogják kiállítani rajzait, mint ahogy azt sem, hogy ha a 2000-es években majd politikai karikatúráról esik szó, az egyszeri újságolvasó és múzeumba járó embernek előbb jut eszébe az ő neve, mint azé a kortárs rajzolóművészé, aki teszem azt, Medgyessy Péter fejére biggyesztett Horn-koronát.
Faragó több száz rajza mára jórészt szétszóródott, műveinek döntő többségét csak nyomtatásból, az újságok hasábjairól ismerjük. A Magyar Nemzeti Galéria tárlatán felsorakoztatott mintegy hatvan alkotás ekképpen lényegében a teljes fennmaradt életművet bemutatja, köztük olyan emblematikus művekkel, mint az Apponyi Albertet már 1900-ban az Eiffel torony fejére növő, hórihorgas pálcikaemberként ábrázoló karikatúra vagy a legjelentősebbnek tartott rajza, Richard Strauss zeneszerző arcképe. |
vissza
vissza a lap tetejére
