Ajánló
Háttér – Gőbölyös Luca kiállítása
2013-01. szám
„Párhuzamosan a „szingli” életforma erősödő térhódításával a posztszocialista országokban, különösen pedig a jelenkori Magyarországon, a tradicionális és konzervatív női szerepekhez való visszatérés jellemző, megtámogatva
a hivatalos állami retorikával. A média nem csupán reflektál a nő megváltozott társadalmi szerepére, hanem e szerep definíciójának egyik forrása is és az ilyen irányú szocializáció egyik fontos táplálója is…
Háttér fotósorozatom alapjául egy fantasztikus képanyag szolgált: 19. századi, viktoriánus kori csecsemő- és kisgyermek-fotográfiák. Az 1850-70-es években még olyan hosszú volt az expozíciós idő, hogy nem tudták a csecsemőket egyedül fényképezni, mert bemozdultak volna, viszont az anyjuk meg tudta tartani őket az ölében biztonsággal. Ezeken a képeken az az érdekes, hogy az anyát letakarták, így ő többé-kevésbé belesimul a háttérbe, illetve maga válik háttérré ezeken a gyermekekről készült műtermi portréfotókon. Mai szemmel fura, sokféle asszociációra ösztönző képek a végeredmények.
Az anya jelen is van meg nem is, segíti, tartja a csecsemőt, de nem látható módon, és nem tud jelen lenni a kisbabáról készülő fotográfián, mintegy szimbolizálva a két élet elkülönülését, és mindkettejük számára – egészen más módon – egy új élet kezdetét. Ezek a képek számomra azt is reprezentálják, ahogyan az intézményrendszer kezeli a nőket, ha anyává válnak.
Júliusban szültem, ami nagy változást hozott a terhesség végéig nagyon intenzív munkával töltött életembe. Háttér sorozatom ennek az új szerepnek, feladatnak a milyenségével, helyével, megítélésével foglalkozik. A kiindulásul használt fotográfiák annyira megérintettek, hogy elkezdtem ilyen képeket készíteni az én kislányomról, Almáról. A képeken való rejtőzködés, illetve a lepel mögül való kikandikálás más megvilágításba helyezi az anyaszerepet, amely a napi politikában heroizálódott. | hirdetés
 |
|
A fotóim, ellentétben a viktoriánus portrékkal, külső térben készülnek, más-más vidékeken, városokban, mert rendkívül sokat utazunk. Így a képek rögzítik azt is, hogy merre járunk, mint egy hagyományos képeslap vagy Facebook-bejegyzés, utalásként a fotográfia megváltozott társadalmi státusára és szerepére, továbbá az emberek magánéletének szinte azonnali nyilvánossá válására. Fotóim ugyan digitális adaptációi a viktoriánus fotográfiáknak, de technikailag nem manipuláltak. Képeim egyrészt a gyermekemről készült portrék, másrészt az anyai identitás metamorfózisai.” (részlet a projekt leírásból – Gőbölyös Luca)
Raiffeisen Galéria
03. 17-ig
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
