PM Online | Korábbi cikkeink

Tolnay Klári mondta egyszer: mi, színészek, a nézők helyett sírunk-nevetünk. A mozi pedig helyettünk él, mondom én. Játszunk az idővel, sorsokat járunk be, születünk és meghalunk.

Az idő és a mozi kapcsolatát meg lehet olyan játékosan és könnyeden fogni, mint a The Artist – A némafilmes, és meg lehet olyan, hát, duplafenekűen és romantikusan is, mint Leos Carax filmje.
Moziban vagyunk, látjuk a közönséget, magunkat, és ahogy az élet rávetül a mozira. Az élet, a mozi, mossa egybe a két dolgot a film. Nem valami eredeti ötlet, mégis minden fesztiválon zabálják a kritikusok a filmet.
Indul a mese, egy jómódú üzletember ül be sokszemélyes limójába, indul a nap. Kilenc találkozója van, rögtön jöhet az első, amihez hoszszú, ősz haj, hajlott hát és koldulás dukál. Majd jönnek sorban a többiek – a többi élet, többi sors, többi szerep. A Színész (most épp: Denis Lavant) játszik, szürreális, szélsőséges, bensőséges, lírai, humoros jelenetek követik egymást. Milyen nagyszerű: egy ember másmás szerepbe bújva játszhat el egy történetet, élhet meg egy sorsot. Milyen szörnyű: elvész az identitása, elvész a tét, minden csak mesterkedés és mesterség. Ez lenne a mozi. De ez a film arról is szól, ahogy mi, nézők elveszítjük az időnket. Történetekből történetekbe bújunk magunk is, csak épp passzívan, befogadóként. Küzdünk a feledés ellen (nem lövöm le Carax képi poénját ez ügyben a temetőben), félünk, hogy meghalunk, hogy nem halunk meg, sietünk, tömjük magunkba a jelen időt. A Színész egyik legtalányosabb szerepe, a zöld kobold is mintha erről szólna – felzabálunk mindent, pénzt, szépséget, a sírra kitett virágokat. Habzsolunk. Képet, effekteket. Moziba járni szörnyűség.
De moziba járni nagy kaland is lehet (még mindig). Másodpercenként 24 kocka igazság (Godard), hazugság (Cameron) (A hobbit kivétel, ott 48 kocka forgott le 1 másodperc alatt). És élni is nagy kaland tud lenni – márpedig Carax nem fél élet és mozi közé kitenni azt az egyenlőségjelet. Ezzel a romantikus húzással nosztalgiázik is, arra emlékezik, amikor a mozi még nemcsak egy szórakoztatóipari lehetőség volt, hanem (az is, és még) más. De ennek a mindenféle értelemben vett régi vágású mozinak a halála ugyanúgy elkerülhetetlen, mint a miénk is. Ami azért bántja a rendezőt, főleg azért, mert 1999-es filmje, a Pola X főszereplőnője, Jekatyerina Golubeva, akivel közös lányuk meg is jelenik a vásznon a Holy Motorsban, két éve, 44 évesen öngyilkos lett (ahogy már sajnos a Pola X másik főszereplője, Guillaume Depardieu sincs már köztünk).
Denis Lavant-ra nehezedik a film oroszlánrésze, de elbírja a vállán, ahogy Kylie Minogue-ot és Eva Mendest is. De a 87 éves Michel Piccoli is képbe illik, ahogy számon kéri Lavant munkáját a limuzinban. Kicsit minket is. Gondoljuk át a mozit, mondja Carax, mert akkor talán az életünket is át fogjuk gondolni.