Nem tudom, mikortól lehet valamit hagyománynak titulálni, de tény, hogy a tavalyi, rendkívül sikeres kezdeményezés után idén is „közös” sillerrel rukkolt elő a szekszárdi borászok egy
 csapata. Az ötlet, hogy a helyi borászok közös fellépéssel népszerűsítsenek egy mára kissé feledésbe merült borfajtát, ami hagyományosan Szekszárdhoz (is) kötődik, életképesnek bizonyult.
Hasonló arculattal, azonos néven hozza piacra tehát idén is a Fuxlit kilenc pincészet: a Neiner Családi Pince, a Tringa Borpince, ifj. Márkvárt János, a Hetényi Pincészet, a Merfelsz Pince, a Németh János Pincészet, a Posta Borház, a Sebestyén Pince és az ötletgazda Heimann Családi Birtok. A siller valahol a rozé és a vörösbor között helyezkedik el, mélyebb tónusú bor, mint egy hagyományos rozé, de valamivel világosabb, mint egy vörösbor. A sötétebb szín a rozé készítésénél valamivel hosszabb héjon hagyásnak köszönhető, így több színanyag kerül bele a borba, és a héjon áztatás persze az ízvilágra is hatással van. A rókaszínű (innen is jöhet a Fuxli név) siller valamivel combosabb, testesebb, mint a könnyű ivású rozéborok, de valahogy mégis játékosabb, könnyedebb, mint egy vörös.
A szekszárdi borászok is játékosnak szánják ezt a tételt, de hogy mégis komolyan veszik a közös projektet, az mutatja, hogy tizenkét nevező közül végül a vaktesztek során csak kilencet engedtek maguk közül Fuxlit készíteni; tényleg csak azok a tételek kerülhettek a szortimentbe, amelyek eleget tesznek a szekszárdi siller elvárásainak. Ebből következik, ha eddig nem említettük volna, hogy minden pincészet a saját, egyéni sillerét készítette el, tehát kilenc eltérő borról van szó, az egységes fellépés a címkéket, a teljes, csavarzáras megjelenést, a közös marketinget és persze az egységesen magas minőséget jelenti, de ezen belül aztán bármely fogyasztó kalandozhat és megkeresheti a leginkább kedvére való tételt.
|
vissza
vissza a lap tetejére
