PM Online | Korábbi cikkeink

A huszonnyolc éves Dickensnek 1840. január elsejére kellett volna szállítania a Barnaby Rudge kéziratát, Bentley, a kiadója már készült a könyv reklámozására, de az ifjú és sikeres szerző

(már túl a Twist Olivéren, Pickwick Klubon, a Nicholas Nicklebyn) félretette a munkát, és egy hetilapot igyekezett összehozni. Januárban aztán közölte a kiadóval – akit egy levelében mindközönségesen „Burlington Stret-i briganti”-nak nevezett –, hogy csak két fejezettel van kész – mindig örömmel tölt el, ha valaki késik munkája befejezésével. Végül 1841 novemberében fejezte be. Mindezt Claire Tomalin terjedelmes életrajzából tudhatjuk, ami igazán mindenre kiterjed, szinte napról napra, sőt, óráról órára követi a mester életének eseményeit, de maguknak a műveknek is

szentel néhány mondatot. Aki szereti az írók, művészek életét is megismerni, annak igencsak ajánlom ezt a könyvet: alapos, tárgyilagos, kerüli az intimkedést s az „Ó – mondta Charles meglepetten és megvakarta a bal fülét” féle regényesítést.
A Barnaby Rudge – Szántó Judit új, kiváló fordításában – százhúsz éve után jelent meg ismét magyarul. Az 1858-as Két város regénye mellett ez Dickens másik történelmi regénye. Nem ment vissza túl messzire: 1780-ban játszódik Londonban, a katolikusellenes Gordon-zavargások idején, a szörnyű napok leírása az egyik csúcspont. Van titokzatos gyilkosság, félkegyelmű címszereplő, szerelem – és vannak illusztrációk, mint egy békebeli könyvben! A regény írása idején műtötték – otthon, érzéstelenítés nélkül! – a mester végbélfisztuláját. Innen szeretnék mindenkit megnyugtatni: a műtét sikerült. Nemkülönben, hogy Charles Dickens nagy író, regényeinek nem ártott meg az idő.