PM Online | Korábbi cikkeink

A közvélekedéssel ellentétben a sci-fi csak nagyritkán jövedelmező műfaj. A speciális effektusoknak köszönhetően az egekbe szökő költségvetés megsokszorozza a bukás rizikóját,

ráadásul a piac is telített, a világvége-történetekkel a gazdasági válság óta ismét Dunát lehet rekeszteni.
A Feledés a kockázati tényezőt még egy A-kategóriás sztárral – egy Tom Cruise (51) nevű fiatal tehetséggel is súlyosbítja, a rendező-ötletgazda pedig nem más, mint az a Joseph Kosinski, aki pár évvel ezelőtt a Tron: Örökség című, hervasztóan unalmas, filmnek álcázott látványtechnológiai demonstrációval debütált Hollywoodban. Új munkájától az előző ismeretében joggal tarthatunk, főleg hogy ezúttal nem hozott anyagból, hanem saját képregényéből dolgozott. Kosinski azonban szerencsére rácáfol előítéleteinkre, hazai terepen ugyanis sokkal magabiztosabban mozog: nem akar saját jövőképpel bíró kultfilmet csinálni, így az ezzel járó követelményeknek sem kell görcsösen megfelelnie (igaz, ezzel komoly élvezetektől fosztja meg az eredeti ötletekre vevő sci-fi tábort), inkább a hetvenes évek sci-fi klasszikusai előtt állít tiszteletteljes és iróniamentes emléket.
Az említett korszakot idézve a cselekmény lassan épül, Kosinski története – mely a Földön állomásozó egyik utolsó emberről (Tom Cruise) szól, aki egy hajóroncs túlélőjét megtalálva kérdőre vonja saját küldetésének és környezetének hitelességét – a lassú cselekményszövés és az alig néhány szereplő ellenre mégis a kezdetektől magába szippantja nézőjét. És ez az érdeklődés annak ellenére kitart a fináléig, hogy a Feledés bizonyos szempontból túlságosan is ambiciózus projekt, melynek néhol nehezére esik felnőni saját nagyságához. Gyengeségeiért azonban bőségesen kárpótol a látvány és a feszülten retrós hangvétel, de Kosinski nemcsak a műfaj rajongóit, hanem a mai közönséget is kiszolgálja, és ez Hollywood jelen állapota mellett nem is olyan kis teljesítmény.

Feledés (12)