PM Online | Korábbi cikkeink

Magad, Uram, ha szolgád nincsen: a Caffe La Terra olyan szuperlatívuszokban fogalmaz magamagáról saját honlapján,

amilyet arcpirulás nélkül el sem lehet képzelni. A Böszörményi út forgalmas kereszteződésében álló étterem nem kevesebbet állít, mint hogy „konyhája az ízek, az illatok, a színek és az aromák eszményi harmóniájának gasztronómiai laboratóriuma. A tökéletesen elkészített ételek étterme ez: olyan ízek kerülnek egy tányérra, amelyek eddig ismeretlenek voltak a kalandéhes vendég ízlelőbimbói számára, ugyanakkor olyan páratlan harmóniát alkotnak, amely szinte elbódítja a vendéget és valóban a gasztronómia mennyországába repíti őt”. Ezt ki kell próbálni, és nemcsak azért, mert ők maguk is kihagyhatatlannak nevezik magukat egy későbbi bekezdésben, hanem mert aki felelősséggel ilyesmiket állít tenmagáról, az komolyan is kell gondolja. Az első pillanattól fogva örömmel lehet konstatálni, hogy a pincérek valóban a felszolgálás magasiskoláját mutatják be, végig nem esnek ki szerepükből, figyelmesek, ha kell, észrevétlenek, pontosak, udvariasak, sőt, még szépek is. Pedig nincs könnyű dolguk, ott-jártunkkor csupa ellenszenves emberből állt a vendégkör (vagy csak mi voltunk azok, és mindenki más szimpatikus), de hát a Hegyvidék is megköveteli a magáét. Még az sem vonható kétségbe a nagyzoló bemutatkozó szöveggel kapcsolatban, hogy szokatlan ízpárosításokat igyekeznek összerendelni, de sajnos ez több esetben is közepes teljesítménnyel párosul. Ami külön pech, hogy pont az üdvözlőfalat, ami általában egy étterem névjegye, nélkülöz minden harmóniát. Jó minőségű, ízletes sajt, szintén jó minőségű eperrel, sárgadinnyével és ehető virággal, külön-külön finomak, együtt szépek, de a harmónia nem jön létre; nemcsak szokatlan, de kellemetlen is az ízhatás. Szerencsére máris érkezik a felmentő sereg; egy tényleg kikezdhetetlenül finom, remek állagú, rafinált ízű sültpaprika-krémleves formájában, amelyet kiválóan elkészített pirított királyrákkal tálalnak. Mesés. A küzdelem döntetlenre áll, de ismét kibillen a mérleg nyelve: a málnás sabayonne-nal végiglocsolt baconös Szent Péter-hal teljes félreértés. Ismét az orrvérzésig erőltetett összerendelés, a fogcsikorgatva keresett új harmónia áldozatául esik a konyha – pontosabban a vendég, az egyes alkatrészek ugyanis kiválóan elkészítettek, friss a hal, roppan a bacon, ressek a gombafejek, jók a zöldségek, az egész egyben viszont nem értelmezhető. A málnás szósz mellett a zöldségpüré is kétségbeesetten keresi a helyét, amely minden bizonnyal egy másik tányéron lenne. Az egyenlítés ismét megtörténik, a szárított paradicsommal grillezett jércemell mestermunka, a köretként tálalt, házi készítésű széles metélt ugyancsak kiváló, és remekül passzol a húshoz. A desszertként rendelt vaníliafagylaltos Guanaja csokoládétorta rendkívül látványos fekete-fehér fogás, de jin és jang szelleme itt sem érvényesül, a torta érdektelen, a fagyigombóc akkora, mint egy teniszlabda, fenn is akad a hálón… Kicsit kevesebb túlerőltetett kreativitás, több szerénység és tényleg egy jó hely születhet a közeljövőben.