A „fura gimis srác barátokat és szerelmet keres” történetet évente meg szoktuk nézni a moziban, így tette Stephen Chbosky is – az egykor látott Holt költők társasága is a film (illetve az azt megelőző regény) ihletői között van. Milyen jó is felidézni a rém fontos dolgok és ügyek időszakát.
 Chbosky kissé el is galoppírozta magát: főhőse, a gimis gólya Charlie (Logan Lerman) legjobb barátja öngyilkos lett, és ahová csak csapódik, ott is egymást érik a kisebb-nagyobb egyéni tragédiák. A rendező kezét senki sem fogta le, így geil filmjét még további retrószósszal önti le (az egész a kilencvenes évek elején játszódik), ami nem teszi egyszerűvé a „Na, de kinek is szól ez a film?” kérdésre adandó választ. De nincs is válasz, mint ahogy a film legtöbb kérdése sem a tizenévesek komoly kérdései közül való.
A nagy dolgok iránti érdeklődés helyett puszta imitációval állunk szemben: ezt hívják nosztalgiának, még ha másról sem esik szó a filmben, mint a jelen időben élés jelentőségéről. Lerman neurotikus alakítása elmegy, de a két, szerelem-, halál- és szenvedésfüggő amerikai Ulpius testvér közül csak Ezra Miller a nyerő: míg ő el tudja játszani a teatralitás mögé zárkózó karakterét (mégpedig igen jól), a Charlie vágyainak tárgyát alakító Emma Watson egy pitbull kifinomultságával és igézőerejével van felvértezve. Chbosky filmje sajnos nem a mindent elsöprő lelkesedésnek és akarásnak, hanem a belső kompromisszumoknak és önfeladásnak (hívhatjuk megöregedésnek is) köszönheti mérsékelt erejét.
|
vissza
vissza a lap tetejére
