Interjú
Fesztivál a tanúhegyek árnyékában
2013-06. szám / Szepesi Krisztina
Szarka Gyula testvérével, Tamással 30 éve alapította meg a Ghymest, s ahogy mondja, az egész év a zenekar születésnapjának ünneplése körül forog 30 fényév című lemezük
koncertsorozatával. Így lesz ez a július 5–7. közötti VIII. Ghymes Fesztiválon is a Balaton-felvidéki tanúhegyek árnyékában. Nem is tudná elképzelni a dalaikat a magyar népzene érintése nélkül, ahogyan egy jó pohár magyar bornál sem lehet jobb számára bármely ország legkiválóbb nedűje.
Harminc év mindenképpen hosszú idő, de 30 fényév, mely legutóbbi lemezük címe lett, már szinte elképzelhetetlen…
Sz. Gy.: Nem is időben, inkább térben volt ez sok a Ghymes történetében, hiszen Nyitráról, egy kollégiumi szobából indultunk 1983-ban. Nem találtak ki bennünket, senki nem kérte, hogy legyünk, csak fogtuk a hangszereket, és pusztán a játék kedvéért elkezdtünk zenélni. Azóta pedig öcsémmel bejártuk a világot és a sikereink tényleg fényévekben mérhetők. Nagy út ez, amiért meg kell becsüljük magunkat és a sorsot is.
A népzenével kezdődött minden, aztán az évek során kialakult az egyedi Ghymes-stílus.
Sz. Gy.: A népzene csodálatos. Mindig is meg voltam győződve arról, hogy annál kerekebb és tökéletesebb műfaj nincsen, hiszen minden benne van a dallamokban és a dalszövegekben. Mégis, ahogyan más zeneszerzőket, minket is izgatnak a saját gondolataink, stílusunk. Bach, Kodály, Vivaldi vagy Bartók is a saját gondolataiktól váltak egyedivé. Ahogy náluk a klasszikus zene, úgy nálam az volt egyértelmű, hogy mivel beleszülettem a népzenei környezetbe és hagyományokba, az lesz a kiindulópont.
Van ebben valamiféle hagyományőrzés is?
Sz. Gy.: Szándékosságot nem annyira kell benne keresni, a népzene ösztönösen van jelen a zenénkben. Sosem akartunk direkt módon úgy dalokat írni, hogy például kiválasztunk egy népdalt és azt „megvilágzenésítjük”. Inkább intuitív módon hagyjuk, hogy előjöjjenek belőlünk ezek a hangzások. Talán a gyereklemezünkben van némi tudatosság, amit már több mint húsz éve játszunk, de itt sem didaktikus előadásról van szó, inkább szeretnénk megmutatni a gyerekeknek, hogy a népzene, ami körülvesz minket, nem valami olyan, amit az énekórákon kell végigkínlódni, hanem lehet ezeket a dalokat szabadon, együtt, közösségben énekelni.
A jubileum alkalmából a VIII. Ghymes Fesztiválon is nagy együtténeklést, ünneplést terveznek?
Sz. Gy.: Néha el is felejtem, hogy harmincévesek vagyunk, mert nagyon sokat kell dolgozni, hogy egy ilyen fesztivál létrejöjjön. De mindenképp csapunk egy jó nagy bulit szombat este a nagykoncerten. Azt gondolom, ha egy zenekar manapság megéri ezt a kort, azt tényleg meg kell ünnepelni. De nemcsak a fesztiválon, hanem egész évben ünnepi hangulatban vagyunk.
| hirdetés
 |
|
Miért hozták létre a fesztivált?
Sz. Gy.: Az egész ötlet onnan jött, hogy amikor Nyitrán megalakultunk, a Zobor-hegy lábánál volt a magyar főiskolásoknak minden évben egy ifjúsági találkozójuk. Ez azt jelentette, hogy három napon körösztül egy Gímes nevű faluban több százan összegyűltünk, és volt zene, irodalom és színház. Ott mindig nagyon jól éreztük magunkat, így tulajdonképpen valamiféle nosztalgia is van abban, hogy nyolc évvel ezelőtt elkezdtük ezt a fesztivált. Azt szeretnénk megmutatni a programmal, hogy számunkra mik a színházi, zene, irodalmi értékek. Ehhez pedig csatlakozik a gasztronómia és a bor.
A Szent György-hegyen borospincéje is van pár éve.
Sz. Gy.: Azért is került át négy éve erre a helyszínre a fesztivál, mert így sokkal könnyebb megszervezni, és a szomszédos Tapolca is támogatja a fesztivált, nemcsak anyagilag, de szellemiségében is mellettünk állnak. Nagyon örültek nekünk, nyitottak voltak ránk, és így minden sokkal könnyebben megy. Mostanra már nagyon sokan megszerették a helyszínt, hiszen valóban csodálatos mediterrán környék Badacsony a tanúhegyek árnyékában. Ha csak leül az ember a fűbe, kezében egy pohár borral, és körülnéz, már akkor jól érzi magát.
Mit lehet a jövőben hozzátenni ehhez a harminc évhez?
Sz. Gy.: Mindig örülünk annak, ha sokfelé meg tudjuk mutatni a zenénket. Minden egyes koncertre komolyan készülünk. A fellépések máig kihívást jelentenek, mert szeretnénk, ha a közönség mindenhol jól fogadna minket. Jó érzés, ha egy helyre minden évben újra meghívnak, ha pedig olyan helyre jutunk el, ahol még nem jártunk, az azért öröm. De írunk például színházi zenét is, és harminc év után először készítünk válogatáslemezt. Ami pedig minden évben a legfontosabb számunkra, az a karácsonyi koncert advent első vasárnapján. Harminc év ide vagy oda, saját magunk és a közönség kedvéért is mindig megújulunk.
Néhány éve sikerrel borászkodik is. Az is egyfajta alkotóművészet.
Sz. Gy.: Ott is az érdekel, hogy lesz a szőlőből csoda. Én csak hagyományos fahordós érleléssel foglalkozom, mert már az is fantasztikus önmagában, ha végignézek a hordókon a pincében. De az egész folyamat minden szakaszát nagyon szeretem.
Olyan a fahordó a borospincéjében, mint a zenéjükben a népzene…
Sz. Gy.: A világon sokfelé jártunk a zenekarral, Franciaországtól Portugálián és Spanyolországon át egészen Amerikáig mindenhol megkóstoltam a helyi borokat, ételeket. De azért a Kárpát-medence ízei mégiscsak visszahúznak mindig. Ha például hazajövünk egy másfél hónapos amerikai turné után, egészen biztos, hogy nem hamburgert szeretnék enni, hanem inkább egy jó paprikás csirkét nokedlival. Ugyanígy vagyok a borral és a zenével is. Hiszen imádom például az arab és a görög népzenét, sőt, a kemény rockzenét is, de mégiscsak a magyar népzene áll hozzám a legközelebb. Többet tudok belőle meríteni és magam is több leszek általa.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
