PM Online | Korábbi cikkeink

Jobb antré egyszerűen nem létezik: azt pusmogják a városban, hogy van itt valami olasz nő, aki Michelin-csillagos séf és éttermet nyit
a Király utcában, mások fontoskodva hozzáteszik, hogy igazából nem is Michelin-csillagos, csak ezt terjeszti magáról, pedig csak dolgozott egy helyen, amelyik Michelin-csillagos volt.

Kell ennél több?! Ilyen urbánlegendás felütéssel indítani egy helyet kész főnyeremény, különösen annak fényében, hogy a kisebb utánajárás után kiderül, Donatella Zampoli valóban főséfje volt a csillagos elismeréssel bíró észak-olasz Mas del Saugo étteremnek. A másik, amit előzetesen tudni lehet a helyről, hogy brutális méretű csillárok díszítik, ezek vagy agancsokat vagy valami gumiabroncsféleséget mintáznak, és már akkor is felhívták magukra a figyelmet, amikor a hely még nem indult be, csupán építkeztek-készülődtek a döbbenetes hosszúságú Király utcai üvegportál belülre eső részein. A belső tér egyáltalán nem szokványos, kicsit tán meglepő, sötét tónusú, mégis életvidám, elegáns kialakítású. Még a nagy alapterülethez képest is feltűnően sok pincér zsezseg, mindenhova jut belőlük egy-kettő, így aztán mindenkire képesek odafigyelni, és kedvesen, szakszerűen ellátni, bár nálunk az italokat pont összecserélik. Kell is a megfelelő ritmus, mert a hely egyre felkapottabb, hétvégén foglalás nélkül állítólag nem is érdemes próbálkozni, de a keddi tesztnapon is csaknem zsúfolásig telik a sok asztalos étterem. Az étlap is szép, változatos, no meg kreatív, sőt, még az árak is rendben vannak, szóval várjuk, mikor következik be az árulás. De ez amolyan magyaros hozzáállás, mert ez egy komolyan vett és komolyan vitt vendéglő, amit nem fáradtságszagúan próbálnak csúcsra nyomni, csupán végzik a dolgukat, méghozzá magas színvonalon. Amíg választunk, friss, ropogós pizzakenyeret hoznak, jó minőségű olívaolajjal és balzsamecettel. Az előételként rendelt, kolbászragúval tálalt zöldborsós rizottó egészen parádés, bár korábban felmerült, hogy ez akár kolbászkarikákkal tálalt rizibizi is lehetne a neve alapján. Az állag tökéletes, a rizsszemek nem málnak egységes masszává, mégis megfelelő ideig főttek, a kolbászragu fűszeres és ízletes, jól harmonizál a rizottóval. Eddig kiváló. A mozzarellával és borjúhúsgombócokkal készített lasagne viszont kissé jellegtelen, bár nagy előnye, hogy frissen érkezik a kemencéből, tüzes és vajpuha. Talán a színtelen mozzarella, talán az alulfűszerezett fasírt miatt nem emlékezetes műremek, de korrekt, kikezdhetetlen fogás. A tésztában sült fürjpecsenye rendelésekor a pincér kedvesen figyelmeztet, hogy ne számítsak nagy adagra, úgyhogy inkább rendeljek mást, ha jól akarok lakni. Mindezt udvariasan, szakszerűen, szépen. Ott a pont, de én kitartok emellett, úgyis több éve próbál rájönni az egész ország, hogy miért jönnek hozzánk nagy tömegben olasz vadászok irinyó-pirinyó, pár grammos kis énekesmadarakat szitává lőni, védett kismadarakat mészárolni. A fürjpecsenye finom. Tényleg pici (milyen legyen?!), a kis tésztabatyuba a madárkán kívül még egy kisfűszeres töltelék is elfért, hozzá jó ízű, kevéske tökpürét tálalnak. Elsőrangú fogás, de legközelebb lehet, hogy mást választok. A friss gyümölcsökkel érkező, körtés kalácstorta könnyed, nyárias, vidám lezárás. Vidáman is távozunk.