Kritika (2)
Carrie
2013-10. szám / DD
Brian De Palma 1976-os Carrie-je tökéletes keveréke volt egy misztikus horrorfilmnek és egy Szomszédok-epizódnak, épp ez a hétköznapiság, lazaság volt az ereje, ahogy a kamera úgy bóklászik az amerikai kisvárosi közegben, mint egy eltévedt kutya. Ebből is fakadt a „veled is megtörténhet” effektus ereje, s emiatt is lett tétje a dolognak.
 Kimberly Peirce majd’ 40 évvel későbbi verziója viszont teljesen más utat választ, és az őrült anya által otthon terrorizált, az iskolatársai által megalázott, természetfeletti képességekkel rendelkező lány történetét feldúsította a horroriskola szabályai szerint. Chloe Grace Moretz és Julianne Moore jó választásnak tűntek, de, bár remekül mutatnak, igazából nincs szükség rájuk. Túl dizájnos ez a horror ahhoz, hogy a mindennapiságot, a szörcsögve elfogyó milkshake-ek hétköznapi ízét átadja, így marad egy színes-szélesvásznú bosszútörténet szépen fotografált esendőséggel és kicsinyességgel, amit így nem lehet elhinni. És ha nem hiteles semmi, csak a neobarokk látványelemek maradnak (az olykor már önparódiába hajló pillanatok mellett) – a számítógépes szekció büszkén mutogatja majd a következő megrendelőnek referenciaként. Egy elfojtás került az alapanyag lélektanilag gazdag matériájának helyébe: az ásításé.
Carrie (18)
Amerikai, feliratos film
Rendező: Kimberly Peirce | hirdetés
 |
|
Főszereplők: Chloe Grace Moretz, Julianne Moore, Judy Greer
100 perc
Forgalmazó: Fórum Hungary
Már a mozikban
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
