A Szépművészeti Múzeum néhány évvel ezelőtt azt a célt tűzte ki maga elé, hogy két, egymást követő tárlaton bemutatja a 15–18. századi itáliai festészetet: az első, 2009–2010-ben megrendezett bemutató, a Botticellitől Tizianóig, 230 ezer látogatójával a múzeum történetének
 egyik legsikeresebb eseménye volt. A 17–18. századi itáliai festészetnek szentelt kiállítás egyfelől folytatása a korábbi kezdeményezésnek, másfelől a most zajló Magyar-Olasz Kulturális Évad magyarországi záróeseménye is.
Az itáliai művészet e két évszázadát a barokk, Európa ez idő tájt uralkodó korstílusa határozta meg. A 17. század, a seicento első negyedét még az előző századvégén induló kora barokk jellemzi. Ekkor bontakozott ki Caravaggio és követői naturalizmusa, valamint a Carracciak nevével fémjelzett bolognai klasszicizmus. A stílus bő fél évszázadon át tartó érett korszakát az ún. dekorátor nagymesterek lendületes művészete éppúgy jellemzi, mint a barokk klasszicizmus vagy a korai romanticizmus. A seicento utolsó évtizedeitől számítható a késő barokk időszaka, a nagy mesterek hagyományainak kissé kiüresedett, rutinos továbbvitele.
A 18. században a velencei rokokó adta a korszak csillogó lezárását, miközben a settecento derekán mar megjelentek a neoklasszicizmus kezdetei. A két évszázad különböző iskoláinak, stílusainak közös jellemzője a valóság utánzása, a realizmus iránti igény, a dolgok kézzelfogható jelenlétének az illúziója, amelynek megvalósításához a művészeknek ekkorra már a festészet teljes eszköztára a rendelkezésükre állt.
A kiállítás időrendben, nyolc szekcióban tárgyalja a korszakot, Caravaggio radikális fordulatot hozó római színrelépésétől a manierizmust felváltó barokk, majd a rokokó és a klasszicizmus kialakulásáig és mestereinek bemutatásáig. A tárlat Caravaggio két korai művével – köztük a Gyümölcskosaras fiúval – kezdődik, majd a caravaggizmus vallásos festészetének példái – pl. Caravaggio Salome témájú képének két változata – következnek. A harmadik rész a Lodovico, Agostino és Annibale Carracci működésével összekapcsolódott klasszicizáló barokkot mutatja be. A negyedik szekció a barokk elterjedését és virágkorát tárgyalja, majd az ötödik a polgári műfajokról, a csendéletről, a tájképről, az arcképről és a zsánerportréról ad áttekintést. A következő részben a 18. század főbb stílusirányzatai kerülnek bemutatásra. Az utolsó két szekció a 18. századi velencei festészetbe, valamint az ekkor népszerűvé váló veduta (városlátkép) műfajába nyújt bepillantást, ez utóbbiba Canaletto négy velencei látképe segítségével. |
vissza
vissza a lap tetejére
