PM Online | Korábbi cikkeink

Aki eddig elszalasztotta a pohos Jude Law látványát, most bepótolhatja. Idomai még messze vannak a monstrummá terebélyesedett, pályakezdésekor férfiszépségként nyilvántartott Marlon Brandóétól, de az idő Law-nak dolgozik. Hozzátehetjük, súlyos pluszkilói, testének

kordában nem tartása kifejezetten hasznára vált a Dom Hemingway című feketekomédiájának. Megkockáztatjuk; a rendező, Richard Shepard és/vagy a producer, Jeremy Thomas rendelte meg tőle.
A feketekomédia kockázatos műfaj. Kifinomult arány- és ritmusérzék szükséges hozzá, hogy a kötelező kellékként megjelenő erőszak, brutalitás és vulgaritás ne öncélú és elijesztető legyen, hanem nevetséges és szórakoztató. Ezúttal az ikonikus rendezők producereként ismert angol Thomas (Bertolucci, Cronenberg, Terry Gilliam munkatársa) és a vígjátékok és thrillerek közt ingázó amerikai Shephard (Matador) fogott össze a siker érdekében. Leginkább persze azért, hogy a Szexi dög bizarr és vicces gengszterkedésének mintájára összeüssenek valami hasonlót. Valami hasonlóan alpári és mocskolódó mókát.
Tizenkét börtönév után a széftörő szakma angol királya, Dom Hemingway (Law) tüdejét a szabadság üde szele legyinti meg (meg nyilván egyéb narkotikumok), belsejét viszont a bosszú, illetve a jogos juss behajtásának dühe feszíti. Hiszen a hosszú büntetés azért járt, mert nem köpött. Ezért Dickie nevű cimborájával (Richard E. Grant) jól be is kopogtat a nagyfőnök, Mr. Fontaine (Demián Bichir) dél-franciaországi villája ajtaján, hogy az anyagiakat rendezze. Azonban közbejön élete egy másik rendezésre váró viszonya a sitten töltött esztendők alatt nővé érett és teljesen elhidegült lányával, Evelynnel (Emilia Clarke). A fejleményekben erősen szerepet játszik Dom szesz- és drogfüggősége, egy karambol, de leginkább: a mackós kezdetben szimplán alpárinak tűnő, utóbb azonban némi árnyaltságot mutató személyisége.
Thomas és Shephard fekete krimi-komédiája vicces és kellőképpen közönséges – ha máshonnan nem, a Guy Ritchie-filmekből jól ismerhető a londoni bűnözői szubkultúra és nyelvezet, a cockney tájszólás. Ezek a percek, a sutyerák Dom karakterének megrajzolása a film legjobb pillanatai. Aki azonban arra számít, hogy pőrén kacagtató erőszak-perverziókban lesz része, a film utolsó harmadában csalódni fog. Itt változik a fontossági sorrend, és a bosszú-sztori mellett párhuzamosan futó apa-lánya viszony válik dominánssá. Ám ebből a filmből (hiába a jó színészek) kilógnak az érzelmek. Kár is volt erőltetni.

Dom Hemingway (16)
Amerikai, szinkronizált film