Interjú
Egy Mrozek-darabból két kamaraopera
2013-11. szám / Bóta Gábor
Mrozek Nyílt tengeren című művéből készült két kamaraopera is az Eötvös Péter Kortárszenei Alapítvány és a Budapest Music Center szervezésében, az Ulysses Network keretében. Az ősbemutató a BMC-ben lesz december 19-én. A különleges projektről Eötvös Péter zeneszerzőt, karmestert kérdeztük.
 Hányan vettek részt a kurzuson?
E. P.: Ötvenen jelentkeztek, negyvenen megérkeztek a világ minden tájáról. Ezzel a csapattal tartottunk egy négynapos kurzust, ami abba való bevezetés volt, hogyan fog hozzá az ember egy kamaraopera komponálásához. Volt köztük olyan, aki már írt, de nagyon kevesen. A jelentkezés feltétele azért az volt, hogy olyan művet kellett beküldeni, ami énekhangra íródott. Negyven emberrel nem lehet egyszerre foglalkozni, ezért felosztottuk tízes csoportokra a hallgatókat. Négy professzorunk volt, Luca Francesconi – aki Milánóból érkezett, maga is operaszerző, nagyon ismert komponista –, Horváth Balázs zeneszerző, Almási-Tóth András rendező és én tartottuk a foglalkozásokat. Valamennyi tanár végigjárta mindegyik csoportot, este pedig mindenki közösen vacsorázott, tehát reggeltől estig együtt voltunk a hallgatókkal, akiknek nagy része a BMC-ben is lakott.
Ön találta ki ezt a kurzust?
E. P.: Az Eötvös Péter Kortárszenei Alapítvány kurzusokat szervez karmestereknek, zeneszerzőknek, ez is annak az égisze alatt volt. A BMC-ben van az irodánk. Ilyen kamaraopera-kurzus még soha nem volt a világban. Arra gondoltam, ha egy szerző ír egy operát, annak az összes szereplője, bár különböző karakterek, mégis a szerző által egy stílusban van tartva. Az én ötletem az volt, hogy adott Mrozek Nyílt tengeren című darabja, amelyben három szereplő van, de a Kövér, a Középső és a Vékony nagyon különbözőek. Az volt az óhajom, hogy teljesen különbözőek legyenek, amit egy szerző nem tud megcsinálni. Hívjunk tehát mindegyik szerep megírásához külön szerzőt. Ha ők csak egy szereplőt komponálnak meg, akkor a dialógussorozatuk valóban háromféle lesz.
De az egész darabnak csak kell legyen egy stílusa…
E. P.: Ez olyan, mint egy háromszínű hajcopf. Mindenki csak egy szerepet és a hozzávaló hangszer zenéjét írta meg, és amikor beküldték, Horváth Balázs kollégámmal kiválogattuk, hogy melyik passzol melyikhez. Ugyanazt a szöveget kétszer játsszuk le az este folyamán, tehát két kamaraoperáról van szó, amelynek a szövege azonos, viszont a zenéje egészen más. A kurzus után mindegyik hallgató eldöntötte, hogy melyik szerephez szeretne zenét komponálni. Aztán hazautaztak, három hónapig dolgoztak otthon mind a negyvenen, és beküldték azt, amit a három karakterről kitaláltak. Ekkor történt a válogatás, hogy melyik zeneszerző melyik szerepet csinálta meg a legjobban. Végül a két operához hat hallgató munkáját használtuk. A szerzők nem dolgoztak közösen soha.
És mégis illeszkednek egymáshoz a párbeszédek?
E. P.: Úgy, ahogy én a magam stílusában mondok valamit, és ön arra a saját stílusában válaszol. Vagyis a szereplőknek teljesen másmilyen a stílusuk, ettől lett háromszínű a darab. | hirdetés
 |
|
Nem lett ebből egy katyvasz?
E. P.: Abszolút nem. Lehetett volna, az is benne volt a pakliban, de akkor is megmentettük volna valahogy a helyzetet. Mindegyik énekeshez egy hangszer tartozik, brácsa, cselló és klarinét, ezeket jól lehet szállítani. Ez közös projekt az Ulysses Networkkel, amely egy európai szervezet, és a segítségével több országba is utazik a produkció.
Igen kegyetlen a darab, arról szól, hogy ember embernek farkasa.
E. P.: De közben ezt nagyon mulatságosan írta meg Mrozek. Operát pedig olyan szövegre érdemes írni, ami egyidejűleg tragikus és mulatságos. Egy groteszk darabbal sokkal többet lehet mutatni szerzőként, mert szélsőséges dolgokat lehet belevinni. Három énekes, Maurice Lenhard, Megyesi Zoltán, Vörös Szilvia lép fel mindkét operában.
Nálunk a kamaraopera-produkciók általában csak néhány előadást élnek meg. Azzal, hogy a felújított Zeneakadémia kistermében főleg kamaraoperák lesznek láthatók, több esélye van a műfajnak? Lehet majd nagyobb szériákban játszani kamaraoperákat, úgy, mint színházi produkciókat? Vagy erre törvényszerűen szűk a közönség?
E. P.: Is-is. Nyugat Európában például nagyon sok kamaraopera van, egész kamaraopera-társulatok is működnek. Az egyik ilyen francia társulatnak furcsa módon Le Balcon a neve, és most jelentkeztek nálam, hogy A balkon című operámat előadnák. Az a társulat, amelyik Bécsben, októberben bemutatta a Paradise Reloaded című operámat, egyaránt játszik kamara- és nagyoperákat. Ezt a darabomat egyébként januárban a Művészetek Palotájában is bemutatják. Maga a műfaj élő, de Magyarországon nem működik. Azt tudatosan tervezték, hogy a Zeneakadémia kistermének a programjában főszerepet kapjanak a kamaraoperák. Sorozatban lesznek majd láthatók.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
