Interjú
Felmentett bűnösök
2013-11. szám / Bóta Gábor
A Cabaret című musical után a Chicagót rendezi a Centrál Színházban Bozsik Yvette. A produkcióban részt vesz a társulata is, a táncosok beszélni, énekelni is fognak. Bozsik elindította harmadik koreográfusi osztályát, és nem tett le arról, hogy visszatérjen a színpadra.
A Chicago megrendezése a Cabaret teljesen logikus folytatásának tűnik, ez megint egy olyan musical, ami nem csak könnyedén szórakoztat, hanem valamiről szól is.
B. Y.: Igen, és ezt már a díszlet kifejezi, egy nagy kapszulahotelt fog ábrázolni, ezen belül lesznek kisebb kapszulák, amikbe be vannak zárva a szereplők. Ezeket gondolhatjuk börtönnek, élettérnek, sőt, tévének is, de mindenféleképpen bezártságot képviselnek. A darabjaimat gyakran meghatározza a bezártság, olyan tereket találok ki, amelylyekben ez rendszeresen központi szerepet kap. És utána fontossá válik az abból való kitörés. Arra is gondoltam, hogy a Chicagóban ne csak a börtönbe került gyilkos nőket jelenítsem meg, hanem azokat a férfiakat szintén, akiknek a megölése miatt odakerülnek. Ők szellemként, angyalként végig ott lesznek a produkcióban. A csillogás keveredni fog a kopottsággal, a magánnyal.
Ez a musical arról is szól, hogy nagyon erősen lehet manipulálni az embereket, és ezzel összefügg, hogy bizony hazudni abszolút célravezető lehet, hiszen azok a bűnösök, akik szemrebbenés nélkül hazudnak a darabban, megússzák büntetés nélkül, és azt az egy szem lányt, aki igazat mond, nem korrumpál, és ráadásul magyar, pedig felakasztják.
B. Y.: Igen, ez is benne van ebben a musicalben. Egyébként megtörtént esetről van szó, két olyan nő áll a középpontban, akik megölték a férjüket, és felmentették őket. Prózai színdarab is készült róluk.
És az is igaz, hogy volt egy nem bűnös magyar nő, őt pedig kivégezték?
B. Y.: Az azért előfordul az igazságszolgáltatásban, hogy nem a bűnösök bűnhődnek, azt nem tudom, hogy a magyar nő története igaz-e. A Broadwayn orosznak mondják, de közben magyarul beszél. Nálunk egy szerb táncos lány fogja alakítani, aki szerbül is beszél.
Most is úgy lesz, mint a rendezéseidben gyakran, hogy a táncosok szöveget is mondanak, szerepeket is alakítanak?
B. Y.: A táncosok nagyon sok szerepet fognak játszani, beszélnek és énekelnek is. A produkció arról is szól, hogy sokan úgy élnek, hogy csak a tévéből szereznek információkat, és az pedig gyakran hazugságot tükröz. Onnan ismerik meg az életet, ami eleve egy torzképet ad. Kulka János játssza az ügyvédet, Falusi Mariann a börtönőrnőt, Morton mamát, Stohl András a férj. Több szereposztás lesz Roxyból és Velmából is, Jordán Adél, Schell Judit, Mórocz Adrienn, Szilágyi Csenge, Ágoston Katalin, és úgy néz ki, hogy Tompos Kátya is látható majd.
A saját együttesed pedig húszéves…
B. Y.: Most jöttünk haza Bakuból, Azerbajdzsánban volt a társulat a Négy évszak című csecsemőszínházi produkcióval, amit a Kolibriben játszunk már tíz éve nagy sikerrel.
Még mindig sokan nem tudják, hogy mi az a csecsemőszínház.
B. Y.: Nem tudják, és sokan le is nézik, pedig az egyik legcsodálatosabb, legnyitottabb színházfajta. A csecsemők nem sznobok. Ők nem tudják eljátszani, hogy tetszik nekik valami. Abban a pillanatban, hogy bármi is nem tetszik nekik, sírnak vagy elfordulnak. | hirdetés
 |
|
Többen azt gondolhatják, hogy ez biztos gügyögés, de ha jól csinálják, szó sincs róla, megvan benne a művészet minden eleme.
B. Y.: Abszolút nem gügyögés, nagyon komoly szabályai vannak. Fontos például az ismétlés, mert a gyerekek ezen keresztül tanulják meg a dolgokat. A sok ismétlődő mozdulatot aztán utánozzák. Egyébként az ismétlés a kortárs táncban ugyancsak hangsúlyos. Jellemző a társulatra, hogy több korosztály számára készít előadásokat.
Valaha önálló együttes voltatok, aztán bekerültetek a Katona József Színházba, majd eljöttetek onnan. Miért?
B. Y.: Ez bizonyos szempontból szabadságot jelent. Így több színházban, több térben is meg tudunk jelenni. A Művészetek Palotájában, a Nemzeti Táncszínházban sokat lépünk fel. A Centrálban lesz most a Chicago, a Tháliában is rendezek majd gyerekdarabot. A Budapesti Tavaszi Fesztiválra pedig készítünk egy koprodukciót a híres orosz Derevo együttessel. Ha egy rendezésre felkérésem van, viszem magammal a táncosaimat.
Tanítasz?
B. Y.: Újra elkezdtem tanítani, a Táncművészeti Főiskolán indítottam egy koreográfusi osztályt. Ez a harmadik ilyen osztályom. A délutánjaimat tanítással töltöm, nagyon szeretem ezt csinálni.
Volt egy baleseted, utána lebegtetted, hogy tudsz-e, akarsz-e még táncolni. Mi ezzel a helyzet?
B. Y.: Kisbabám van, nemrég hagytam abba a szoptatást, de ha sikerül jó formába kerülnöm, akkor előbb-utóbb visszatérek a színpadra.
Tehát rendbejött a sérülésed.
B. Y.: Hát igen. Egy ilyen sérülés állandó karbantartást igényel, de nem tettem le arról, hogy még táncoljak.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
