GasztroArc
Dr. Tar Ferenc, „atipikus” borkereskedő, a finewines.hu tulajdonosa
2013-12. szám / Illés Mihály
Agrármérnök, környezetgazdálkodási szakmérnök vagy, PhD-ztél, agrárirányú, sikeres informatikai vállalkozást üzemeltetsz.
Ha úgy vesszük, elég messziről indultál a borkereskedelem felé…
Dr. T. F.: Biztosan nem egy tipikus pályaív, amit bejárok, de nem minden összefüggés nélküli. Ráadásul sok szabadságot jelent, hogy a megélhetésem nem a boreladásoktól függ. Agrárvonalon az EU-s csatlakozás előkészítéséért dolgoztam, tíz évig voltam köztisztviselő a Földművelésügyi Minisztériumban, aztán kicsit belekóstoltam a magánszférába is, végül inkább saját vállalkozást indítottam, ami egyfelől szerencsére sikeres lett, másfelől viszont ciklikus elfoglaltságot jelent csak. A felszabaduló időmmel egyre kevésbé tudtam mit kezdeni, pontosabban túl sok mindent próbáltam egyszerre, mire a feleségem azt javasolta, válasszak ki valami szívemhez közel álló dolgot, amivel komolyan akarok foglalkozni. Ez lett a bor.
Amit azért addigra elég jól ismertél.
Dr. T. F.: Én egészen 1996-ig nem találkoztam a minőségi magyar borokkal, amikor is az amszterdami szakmérnöki képzésről hazatérve egy barátom elcipelt a Borfesztiválra, ahol aztán gyökeresen megváltozott a véleményem, ezzel együtt az érdeklődésem is. Elkezdtem utánajárni dolgoknak, tényleg minden érdekelt és érdekel mind a mai napig a borral kapcsolatban. Elvégeztem a legmagasabb szintű boros (WSET) képzéseket itthon, jelenleg a WSET Diploma kurzusát próbálom befejezni Ruszton, Ausztriában. Beszippantott a dolog. De nem akartam én különösebben kereskedésbe fogni, az csak úgy jött.
Hogy lehet véletlenül borkereskedést indítani?
Dr. T. F.: A dolog onnan indul, hogy engem a rajnai rizling bűvölt el a legjobban, ebben a fajtában találtam meg mindazt, amit a borban szeretek. Leginkább az élénk, harmonikus, érett és komplex savakat. És volt egy itt dolgozó német fiú, aki egy profi rajnai rizlinges webshopot működtetett, én voltam az egyik legmegbízhatóbb törzsvevője. Aztán egyszer, mikor rendelni szerettem volna újabb tételeket, azzal állt elő, hogy becsukja a boltot, mert az élet visszaszólította Németországba. Én pedig úgy döntöttem, hogy belevágok. Megállapodtunk és 2012 végén elindultam ezen az úton is. | hirdetés
 |
|
Tehát a német rajnai rizlingre specializálódtál. Jó, hogy nem ebből akarsz meggazdagodni, de egy ilyen monomániával lehet azért üzletet csinálni?
Dr. T. F.: Nagy bizniszt nem, de azért nullszaldó fölött igyekszem maradni. Én tényleg nem ebből élek, sokkal inkább kultúrmisszió, hogy megmutassam azokat a külföldi borokat, amiket a saját ízlésem szerint a legszebbeknek tartok. És még úgy is megéri, ha csak a bekerülési ár visszajön, mert rengeteg embert tudok megfertőzni ezekkel a számukra még feltáratlan borrégiókkal. Szívesen tartok borkóstolókat, kurzust, borvacsorákat, és egyre többen szeretik meg ezeket a borokat. Amúgy azért a dolog már nem csak a rajnai rizlingről szól. A saját preferenciák és a törzsvásárlóim érdeklődése új borvidékek felé fordított, így a korábbi német és osztrák fehérborokon túl új színek kerültek fel a palettára – ez lett a FineWines –, Új-Zéland, Oregon és Piemont szebbnél szebb borai: pinot noirok, cabernet-ek, barberák, barolók...
De hát ezek nem fehérborok!
Dr. T. A.: Igen, de legalább olyan szépek vörösben, mint a rajnai fehérben!
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
