Interjú
Brüsszelben újra diák lehetek
2014-02. szám / Szepesi Krisztina
Harcsa Veronika lassan tíz éve énekel és ír dalokat, híre már Japánba és Németországba is elért, ő mégis visszaült az iskolapadba, mert azt mondja, hangszerét éppúgy ápolni, fejleszteni
 kell, mint az emberi kapcsolatokat. Március 9-én egyik álma válik valóra, amikor a Budapest Music Centerben a Liszt Ferenc Kamarazenekarral léphet színpadra.
2005-ben alapítottad első zenekarodat és az azóta eltelt majdnem tíz évben nagyon messzire jutottál.
H. V.: Én a másik oldalán is szoktam morfondírozni, hiszen elég későn, 21 évesen határoztam el, hogy zenész leszek. Onnantól persze, hogy eldöntöttem, zenéléssel szeretnék foglalkozni hivatásszerűen, rögtön nagyon komolyan vettem a dolgot. Felvételiztem a jazz tanszakra és már az első tanév végén megalapítottam a Quartetet. Fel is vettünk egy lemezt és igaz, hogy még nagyon kezdő voltam, mégis nagyon sokra vitte a felvétel, hiszen emiatt figyelt fel ránk egy japán kiadó. Talán pont a naiv tapasztalatlanságomat találták bájosnak. Azóta pedig valóban rengeteg minden történt, hiszen a Quartetemmel négy lemezt készítettünk, 2010-ben pedig megalakult a Bin-Jip, aminek most fog megjelenni második kiadványa DVD és Blu-ray formájában a tavalyi planetáriumi koncertünkből. Gyémánt Bálinttal közös duónk Lifelover című bemutatkozó lemezét tavaly októberben mutattuk be a Müpa nagytermében, ezt az anyagot márciusban a berlini Traumton Records Nyugat-Európában is megjelenteti. Vagyis nagyon sűrű, eredményes és élménygazdag volt ez a tíz év. Álmodni se mertem arról, hogy ez mind sikerül, és hogy ennyire jól megtaláljuk egymást a közönséggel és zenésztársaimmal. Azt se gondoltam, hogy ilyen tempóban fogok tudni haladni, de ahogy tíz éve, most sem nagyon tervezek előre.
Másodéves vagy a Brüsszeli Királyi Konzervatórium mesterképzésén, ahol az éneklés mellett dalszerzést is tanulsz. Ilyen sok színpadi tapasztalat után mi újat kaphatsz még ott?
H. V.: Már régóta írok dalokat, de eddig ösztönösen születtek, most pedig elkezdtem tudatosan gondolkodni erről, ami nagy élmény. De mindig van egy magasabb szint, technikailag is lehet fejlődni, és inspirációt, sok új impulzust is ad az iskola. A brüsszeli tanulmányaim legfontosabb hozadéka, hogy ott sokkal nagyon tér van az életemben az elmélyülés számára. Brüsszelben újra diák lehetek. A korábbi tanulmányokhoz képest az is lényeges, hogy mivel érettebb vagyok már, sokkal jobban tudom értékelni azt, amit az iskola nyújt, hiszen tudatosabban látom, hogy konkrétan hogyan fogom tudni hasznosítani az itt megszerzett tudást. Ennyire soha nem szerettem iskolába járni, mint most. Nagyon a helyemen érzem magam itt úgy, hogy közben az idő felét otthon töltöm. Amit itt tanulok, azt a következő héten ki tudom próbálni otthon egy próbán vagy egy koncerten. Kivételes időszak ez az életemben, és igyekszem nagyon megbecsülni. Énektanáromtól, David Linxtől nagyon sokat tanulok. Lassan ötvenéves lesz, de még mindig aktív zenész. Volt, hogy egy reggel azzal fogadott, hogy a vonaton utazva hallott egy csengőhangot, és ebből kreált egy technikai gyakorlatot. Ő a bizonyíték arra, hogy a tanulásnak, az önfejlesztésnek soha nincs vége. A hangszerünkkel való kapcsolat olyan, mint az emberi kapcsolatok, folyamatosan foglalkozni kell vele, és idővel egyre szebben kinyílik. | hirdetés
 |
|
A már egyébként is alakuló nemzetközi karriereden ez az iskola tovább lendíthet?
H. V.: Sőt, itt kinn arra is jobban rálátok, hogy hol tartok. Otthon nagyon elkényeztet a közönség, a legfantasztikusabb koncerthelyszíneken léphetek fel, és nyilván ha az ember az egyik héten a Müpában lép fel, a következőn meg a debreceni Kölcsey Központban, hajlamos azt hinni, hogy már jó, amit csinál. De ha kimész egy másik országba, ahol jobbnál jobb zenészek vesznek körül, kicsit elgondolkodsz. Ez az iskola kicsit az önértékelésemet is helyre tette. Látom, hogy sokkal jobbnak kell lennem ahhoz, hogy nemzetközi szinten kitűnjek az óriási kínálatból.
Miközben Budapesten is sok feladatod van, hiszen február 27-én a Budapest Jazz Clubban lépsz fel Gyémánt Bálinttal duettben, március 9-én pedig a BMC-ben a Liszt Ferenc Kamarazenekarral adsz elő Gershwin-dalokat.
H. V.: Fantasztikus megtiszteltetésben lesz részem, hogy a Liszt Ferenc Kamarazenekarral léphetek színpadra. Régi álmom válik ezzel valóra, és annak is örülök, hogy mivel általában saját dalokat énekelek, most egy Gershwin-repertoárt adhatok elő, ami nagy kihívás lesz számomra. Teljesen más felkészülés kell mindegyik koncertre, miközben általánosan is tréningben kell lenni, mint egy sportolónak. Március 22-án pedig szintén a BMC-ben Erik Truffaz kvartettjével lépek fel. Közben pedig idén diplomázom, de úgy gondolom, nincs okom panaszra, hiszen nagyon örülök, hogy ennyire sok a munkám. Addig kell ütni a vasat, amíg meleg, miközben remélem, lesz majd egy olyan időszakom is, amikor többet tudok majd aludni.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
