Kálmán Olga
Egyenes beszéd – Adásidőn innen és túl
2014-02. szám / IM
Kálmán Olga önálló intézménnyé nőtte ki magát az évek folyamán, a politikai tévés újságírás tulajdonképpeni utolsó mohikánja. Az egyetlen újságíró, akinek valódi kérdései vannak, és fel is meri tenni őket, egyúttal van is kinek feltennie.
Az Egyenes beszédbe meghívást kapni olyan rang, amelyet gyakorlatilag egyetlen közszereplő sem hárít el, az adást nézni, vagy legalábbis képben lenni vele kapcsolatban pedig valamennyi, politika iránt érdeklődő állampolgár mindennapi betevőjének része jobb- és baloldalon egyaránt. A műsorvezető páratlan következetességgel védi magánszféráját, nem főz bulvárműsorban, nem küldözget haza bikinis képeket a tengerparti nyaralásról, nem ad öltözködési, hajviseleti, életmódbeli tanácsokat sem. Végzi a dolgát: műsort készít. Nem csoda, hogy önéletrajzi könyve megjelenésekor egyként vetette rá magát a média, valamennyi mértékadó lap, honlap, műsor interjút készített vele; óriási érdeklődés előzte meg a könyvet, jóllehet, óriási bombameglepetésekre senki sem számíthatott.
A kulisszák mögé ugyanakkor mindig érdekes bekukkantani, vagy akár csak közösen felidézni a legjobb, legemlékezetesebb epizódokat. Ennek megfelelően eleveníti fel a szerző Pokorni Zoltán már akkor is, de azóta még teljesebb mértékben érthetetlen kicsattogását az élő adásból, ismét pukkadhatunk Mogács Dániel, a Kétfarkú Kutya Párt „polgármesterjelöltjének” önálló számán, ráadásul az is kiderül a kötetből, hogy kinek a rágóját találta meg az asztal alá nyomva a politikus-humorista. Éles csörte volt L. Simon László és Kálmán Olga között is, amikor a műsorvezető mindenáron obszcén kifejezésekkel tarkított költeményének felolvasására kívánta rávenni a kultúrpolitikust, ezt a beszélgetést is újraélhetjük, mint ahogy megelevenedik az erkölcstanároknak elvárásokat megfogalmazó szülői érdekvédő komikus leszerepelése is.
Ezek az epizódok tehát az adásidőn belül voltak láthatóak, mi az tehát, amiről „azon túl” fellebbenti a fátylat Kálmán Olga? Akadnak ilyenek is bőven, érdekesek a szombathelyi tévés kezdetekről szóló részek, az első tévés, rádiós politikai tudósítások epizódok, az igazi fanatikusoknak van egy csipetnyi magánéleti szál válásról, új szerelemről, családról, egészségről-betegségről. A politikai háttérsztorikat kedvelők kapnak egy kis (eltúlzott hosszúságú) nyomozást, okfejtést az UD Zrt. ügyéről, vagy az őszödi beszéd kiszivárgásáról, vagy egy anekdotát az egykori miniszterelnök stúdión kívüli dühönségéről, amikor mosolygó gyilkosnak titulálja az erre joggal büszke műsorvezetőt. Megtudhatjuk azt is, hogy hány ízben utasította vissza Kálmán Olga a kormányszóvivői felkérést. A baloldali rajongók titkos miniszterelnöki favoritja még istenhitéről és az annak idején Erdélybe becsempészett magyar nyelvű Bibliákról, kicsempészett, betiltott tudományos kötetekről is beszámol, nem beszélve a néptánc és népdaléneklés életében betöltött, kitüntetett szerepéről. Ilyen lenne egy független, egyik oldalról körberajongott, de a másik oldalról is elfogadott, jobb-konform, hiteles, balos jelölt. Pedig csak politikai műsort csinál. Professzionálisan és nagyon szerethetőn.
| hirdetés
 |
|
Libri Kiadó
252 oldal / 3990 Ft
Kritika (4,5)
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
