Művészetek Völgye helyett Kapolcsi Bűvészeti Napok
2008-29. szám / Bóta Gábor
Húszéves jubileuma lett volna idén a Művészetek Völgyének. De a jelentős pénzhiány miatt idén csak úgynevezett Bűvészetek Völgyét tartanak
július 25. és augusztus 3. között. Jövőre viszont már egy hónapos fesztivált terveznek.
Évekig sokan azt hitték, hogy Márta István fölöslegesen kiált farkast, amikor rendszeresen azt mondja tavasszal, hogy baj lesz a Művészetek Völgyével, netán nem is tarthatják majd meg. Voltak, akik ügyes reklámfogásnak vélték, úgy gondolták, azért teszi ezt, mert így több pénzt lehet összekalapozni, hivatalosságoktól és szponzoroktól egyaránt.  Nyilván taktika is volt ebben, de ez a kényszerhelyzet rávilágított arra, hogy nincs megfelelően megoldva még a hosszú ideje működő, létüket bizonyítani már nem kényszerülő fesztiválok finanszírozása sem. Bizonyos összeget előre garantálni kellene nekik a büdzséből, hogy pontosan tudják, mekkora summából gazdálkodhatnak, és időben elkészíthessék a programot. Jövőre állítólag így lesz.
A Művészetek Völgye már igazán polgárjogot nyert, évente több mint kétszázezer látogatója van, közülük hetvenszázaléknyi a visszatérő vendég. Nincs még egy ilyen nagyszabású összművészeti fesztivál Magyarországon. A Szigeten például azért mindenképpen a rockzenéé a főszerep, de a Völgyben a színház, a könnyű és a klasszikus zene, a jazz, a képzőművészet, a film és a művészeti ágak különböző alfajai egyenrangúan vannak jelen. És adott mindehhez a lélegzetelállító szépségű Balaton-felvidéki táj. Tulajdonképpen az egész Művészetek Völgye ezzel kezdődött. Kitalálója, főszervezője, Márta István beleszerelmesedett a tájba, ezért parasztházat vásárolt Kapolcson, ahol aztán a barátaival, csak úgy kedvtelésből, előadott ezt-azt. Kérdezték a falusiak, meg azok is, akik részt vettek a korábbi programokon, hogy jövőre nem lesz-e valami hasonló. És lett. A rendszerváltás előtt néhány héttel civil kezdeményezésként művészeti fesztivál jött létre Kapolcson. Majd a következő esztendőben és az azt követőben is. Nem volt ez még tömegek által agyonlátogatott, média által felkapott, monstre rendezvény, kezdetben inkább a Fekete Doboz munkatársai forgattak ott, nem pedig kereskedelmi tévék. Még csend volt a faluban, csak a Sanyi rendőr becenevű közeg meg a völgymunkások vigyázták a rendet, tényleg találkozott falusi és városi kultúra. A paraszt nénik a házuk előtt árulták a főztjüket, például jó, sűrű zaftú marhapörköltet, utánozhatatlan rétessel, Cili néni kocsmájában pedig boldogan zabáltuk a kalóriabombát, az amúgy istenien finom velős pirítóst, ami akkoriban még soha nem fogyott ki. Cili néni a kocsma udvarán tejet szolgált fel az ott fellépő, absztinens Hobónak, szívet melengető családias hangulata volt az egész rendezvénynek. Mindenki ismert mindenkit, vagy, ha nem, nyitott volt bárki a barátkozásra. Sok volt a gyerekeknek szóló program is, így a családok is megtalálták a számításaikat. A falusi önképzőkörök ugyanúgy szerepeltek, mint mondjuk Kemény Henrik, Vitéz László alakítója, vagy például Galkó Balázs, aki Márta István egyik jobbkeze lett a szervezésben.
Valószínűleg túl jól sikerült minden. Mind többen jöttek, egyre több tudósítás szólt Kapolcsról. Miközben élénk vita is dúlt arról, hogy az esemény mennyire zavarja a helybéliek nyugalmát, a környékbeli települések is elirigyelték a dicsőséget, ők is csatlakozni akartak az így terebélyesedő fesztiválhoz. Taliándörögd, Vigántpetend, Monostorapáti, Pula, Öcs, Nagyvázsony is részt kért magának munkából, a hírnévből és az ezzel járó bevételekből is. Rájöttek a falusiak, hogy ebből számukra üzlet is csinálható, szobákat, sőt, sátorhelyeket adtak ki, tisztálkodási lehetőséget biztosítottak a vadkempingezőknek, és természetesen az éttermek sem jártak rosszul. Előfordult ugyan, hogy a harapnivaló elfogyott, és csak a jobban jövedelmező piából volt bőven, de aztán a kajaszolgáltató cégek is mind inkább rátelepültek a Völgyre, kapható volt már hamburger és sült krumpli is, helyi specialitások helyett szinte mindaz, amit a pesti flaszteren is árulnak. A paraszt nénik főztjének árusítását viszont egészségügyi előírásokra hivatkozva betiltották. De szerencsére megjelentek olyanok is, akik a régi magyar konyha remekeit elevenítették fel. Elkezdtek viszont jönni a multik is, cigarettát, kávét népszerűsítettek, vagy előfordult, hogy nem lehetett kapni a környék nevezetes ásványvizét, a kékkútit, mert a Völgyben jóformán mindenütt azt az ásványvizet forgalmazták, ami egy multi nevéhez kötődik. Szóval túlzottan is tömegméretűvé vált a fesztivál, az elüzletiesedés veszélye fenyegette, hétvégéken már lépni is nehéz volt Kapolcson, parkolni pedig szinte lehetetlenné vált, sőt, kocsival gyakran órákat araszolva lehetett csak eljutni a falu központjáig. Ahol ennyire sokan vannak, ott rendszerint szívesen mutatkoznak a politikusok is, kortes beszédet a Völgyben szerencsére nem mondhattak, de esetleg nagy médiaérdeklődés mellett végigsétáltak Kapolcson, interjúkat adtak, netán úgy, hogy egyetlen előadást sem néztek meg. Tették ezt a politikamentesnek nyilvánított Völgyben. Szerencsére az utóbbi években erre nem nagyon láttam példát. | hirdetés
 |
|
És bár vannak a Völgynek hiányosságai, azért mégiscsak fontosabbak a csodák. Például az ezernyi helyszín, ahol már előadás volt. Köztük az úgynevezett Gástya-árok, ami monumentálisan hatalmasnak tűnik, és az árok két oldalán meg az alján is lehet ülni. Fantasztikus hangulatuk volt itt az előadásoknak, például még egy olyan kamarajellegű produkció is igen erősen hatott ott, mint a Nagy-Kálózy Eszter és a Rudolf Péter által játszott, kétszemélyes És Rómeó és Júlia. Tavaly itt valamennyi meghirdetett program elmaradt pénzhiány miatt. De voltak előadások az árok mellett található Szárítóban, merthogy tényleg mindenből fesztiválhelyszín lehet, iskolából, templomból, kis szigetből, klastrom-rom környékéből, egykori katonai területből. A Krétakör Színház például hosszú ideig egy hatalmas cirkuszi sátorban játszott. Azt pedig soha nem fogom elfelejteni, hogy a Krétakör tagjai egy csak gyalogtúrával megközelíthető hegytetőn, fantasztikus környezetben is előadták a Leonce és Lénát. Az előadás vége felé eső zúdult ránk, sarat dagasztva kellett menekülnünk.
Kirándulások szakavatott vezetővel idén is lesznek, de a program ezúttal sokkal kisebb merítésű, pedig huszadik születésnapjához jutott volna a fesztivál. A megfelelő támogatás híján azonban a szervezők úgy döntöttek, hogy egy évvel odébb tolják a jubileumot, és jövőre már egész hónapos Művészetek Völgyét rendeznek. Idén pedig a megszokottnál jelentősen szűkebb választékkal, a kapolcsi eseményekre koncentrálva, de azért néhány programot a környező falvakban is tartva, Kapolcsi Bűvészeti Napokat csinálnak. Az elnevezésben nyilván az is benne van, hogy a mostani helyzetben szinte bűvészet, hogy egyáltalán lesz valami. A szereplők gázsi nélkül, útiköltségért és zsíros kenyérért lépnek föl. Láthatjuk és hallhatjuk például az Amadindát, Hobót, Palya Beát, a Budapest Ragtime Bandet, a Mandel Quartetet, Másik Jánost, Huzella Pétert.
A táj most is szép, a hangulat nyilván ezúttal is jó lesz, és ez az idei, kényszerűen takaréklángra állított rendezvény talán arra is módot ad, hogy a szervezők, a falusiak, a látogatók visszamerengjenek a múltba, felelevenítsék az emlékeiket, és eltöprengjenek azon is, hogyan lehetne visszacsempészni a családias hangulatot, mi az, amit már csak a megszokás és a rutin éltet, hogyan kellene elkerülni az idegborzolóan tumultuózus jeleneteket, milyen módon újulhatna meg a sokak által szeretett Művészetek Völgye.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
