Kritika (2)
Isten fia
2014-04. szám / Dercsényi Dávid
A világ teremtésével kezdődik és János evangélista halálával végződik a film, amely a cím ismeretében magyarázatra szoruló húzás lenne. De félő, a teológiai megokolásnál többet nyomott a latban a vizualitás – egy olyan filmben,
amelyben nem a speciális effektekért felelős csapatnak osztották a lapokat. Ilyen ellentmondásos az egész film, pontosabban érthetetlen, mi is volt Christopher Spencernek olyan fontos, hogy ezt a majdnem háromórás képfolyamot megszülje.
Miután az Ószövetség látványosabb fejezetein átvágtatunk, megszületik Jézus, majd virágvasárnaphoz érünk, és ekkor még úgy két óra van hátra a filmből. Krisztus a keresztútra egy órával a végefőcím előtt lép – mégsem az elmélyülés élményét kapja a néző. A történelmi Jézust már annyiszor láttuk, hogy szinte lehetetlen az utánérzés mellékíze nélkül megjeleníteni. Mennyivel érdekesebb lenne egy kliséktől és megszokástól bátrabban elszakadó Jézus-ábrázolás, amire a krisztusi hitelvek is inspirációt adhatnak. De az Isten fia leginkább a legbombasztikusabb külsőségekre épít, úgy akar hatni, mint egy brazil szappanopera: érzelmi csúcspontok, kitörések ötpercenként. Így jobb pillanatai is belevesznek egy nagy képeslapkavalkádba, a történet szereplői nem kerülnek közel a nézőkhöz, sőt, Jézusnak (Diogo Morgado) semmi karizmája. Az Isten fia jobb esetben is csak összecsapott filmes házi feladat hittanórára.
Isten fia (12)
(Son of God) | hirdetés
 |
|
Amerikai, szinkronizált film
Rendező: Christopher Spencer
Főszereplők: Diogo Morgado, Amber Rose Revah, Joe Wredden, William Houston
Forgalmazó: A Company Hungary
Már a mozikban
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
