Kritika (4,5)
Csúnya, gonosz bácsik
2014-04. szám / SzB
Minimum egészséges szkepticizmusra ad okot, ha egy filmet Quentin Tarantino nevével próbálnak eladni – úgy, hogy a világ talán legismertebb kortárs amerikai auteurjének valójában az égvilágon semmi köze sincs hozzá. Csak látta. És tetszett neki.
A mester a tavalyi puszani filmfesztiválon futott bele az izraeli alkotópáros, Navot Papushado és Aharon Keshales thrillerébe és nevezte meg aktuális évi kedvenceként, de mint tudjuk, az ízlésvilága gyakran eléggé távol áll a közízléstől. Vagy ami azt illeti, bármilyen ízléstől. A Csúnya, gonosz bácsik iránti rajongásával ráadásul kissé magának is bókolt, hiszen a film bizonyos szegmenseiben a Kutyaszorítóban-t juttatja eszünkbe.
De mindez igazából cseppet sem számít, ugyanis Papushado és Keshales kettőse valóban ütős thrillert rakott össze, melyben egy gyerekgyilkosság-sorozat feltételezett elkövetője éppúgy kelepcébe kerül, mint az őt saját szakállára üldöző rendőr. A fogva tartó az egyik áldozat vérszomjas apja, aki mindenáron szeretné megtalálni lányának maradványait. A férfi kegyetlen kínzási módszereket vet be, miközben a néző egyáltalán nem lehet biztos sem a végkimenetelben, sem abban, hogy a valódi sorozatgyilkost tartja-e fogva az elhagyatott ház pincéjében, vagy egy szerencsétlen ártatlant. A számos alkalommal látott alapszituációból az alkotóknak sikerül a maximumot kihozniuk: a Csúnya, gonosz bácsik az elejétől végéig rendkívül feszült, egyszerre morbid, nyomasztó és brutális, ráadásként eléri, hogy karaktereiért úgy izguljunk, hogy igazából egyiküket sem teszi megkedvelhetővé.
Csúnya, gonosz bácsik (18)
(Big Bad Wolves) | hirdetés
 |
|
Izraeli, feliratos film
Rendező: Navot Papushado, Aharon Keshales
Főszereplők: Lior Ashkenazi, Rotem Keinan, Tzahi Grad
110 perc
Forgalmazó: Parlux Entertainment
Bemutató: 05. 29.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
