Hangverseny: Játszik: Bogányi Tibor (gordonka) és a Liszt-Wagner zenekar
Sok-sok nyitány után (egyik sem a zenekar névadóitól származik) kerül sor a Csajkovszkij műre. Tipikus nyáresti program, a nyitányok nem nyitnak meg semmit, és talán Csajkovszkij sem betetőzés, de nem baj, lehet csak úgy örülni a hangoknak, a fáknak, akárminek.
Ami a Rokokó-variációkat illeti, úgyis ez szokott lenni vele a probléma: nem elég mély. Nagyon elegáns, az nem vitás, már a téma is az, pedig feltehetően nem igazi rokokó-téma, hanem Csajkovszkij találmánya, kecses és elegáns, és sok mindent ki lehet hozni belőle – feltéve, ha a zeneszerzőnek Csajkovszkijhoz fogható tehetsége van –, de nem különösebben mély darab, nem tépi föl magán az inget senki, hogy igen, igen, megjavulok.
Igazságot Csajkovszkijnak: milyen zenemű után szokás inget tépni? De tegyük föl, hogy szokás, és van olyan, aki mondjuk a Páva-variációk után dönti el, hogy jobb emberré válik. (Nincs.) A Rokokó-variációk egyáltalán nem ezért készült, nem ez volta cél. Volt egy Fitzenhagen nevű csellista, aki már akkor is azzal küszködött, amivel ma is minden csellista: nincsen elég játszanivaló. A zongoristákat és a hegedűsöket elkényeztették az évszázadok, a legnagyobbak írtak számukra versenyműveket, a csellisták meg ott állnak az egy szem Dvorák: Csellóversennyel. Hogy pontosak legyünk: azzal sem, hiszen Dvorák majdnem húsz évvel Csajkovszkij és Fitzenhagen után kezd bele a művébe. Fitzenhagennek legalább annyi esze volt, hogy tudta, kihez érdemes fordulni a kortársak között, ki az, aki meg tudja írni azt, ami annyira hiányzik, akit érdemes zaklatni, aki maradandót alkot, aki nem sak Fitzenhagennek öröm, de az utána következő csellistagenerációknak is. Aki nem csak magának hoz dicsőséget, de vele együtt fennmarad annak a muzsikusnak is a neve, aki megrendelte a darabot.
Annyi esze már nem volt Fitzenhagennek, hogy tisztelje is ezt az embert, és kicsit belepiszkált a műbe, megcserélte a variációk sorrendjét, hogy látványosabb legyen az előadás, de annyi baj legyen. A hála nem művészeti kérdés. |
vissza
vissza a lap tetejére
