PM Online | Korábbi cikkeink

Nick Hornby írói életműve hálás filmes alapanyag: a szerző a Pop, csajok, satöbbi körül kialakult kultusznak köszönheti népszerűségét, azóta bármihez nyúl, garantált a megfilmesítés.

A nagyközönség számára maximálisan befogadható – azaz a komfortzónát véletlenül sem elhagyóan morbid – angol humorával és szerethető karaktereivel most is találkozhatunk, pedig a Hosszú út lefelé tőle szokatlanul komor felütéssel nyit.
Hőseiben ezúttal egyedül az a közös pont, hogy mindannyian ugyanazon háztetőt választják öngyilkosságuk remélt helyszínéül, ám a váratlan találkozás mindenkit megakadályoz tettének végrehajtásában. A lecsúszott tévésztár (Pierce Brosnan), az excentrikus politikus-csemete (Imogen Poots), a fogyatékos gyermekét egyedül nevelő anya (Toni Collette) és a titokzatos rocker fiú (Aaron Paul) különös szövetséget köt, mely – talán korántsem meglepő módon – minden nehézség ellenére egymás megmentésében csúcsosodik ki.
Abban még Hornby legnagyobb rajongói is egyetértenek, hogy a Hosszú út lefelé nem lett az író legjobb regénye, ez azonban a filmkészítőket aligha hátráltatta, hogy egy közepesen szórakoztató mozit hozzanak össze belőle: a megbízható francia romkomok alkotója, Pascal Chaumeil (Szívrablók) mindig megbízható sztárjaiból ismét kihozza, amit megkövetel a műfaj. A tisztességes biztonsági játék legüdébb színfoltja kétségkívül a hihetetlenül bájos Imogen Poots, aki mostanában mintha minden hónapban szerepelne valamiben (az idei mérleg: Csajkeverők, Need for Speed), de őt egyelőre nem tudjuk megunni.

Hosszú út lefelé (12)
(A Long Way Down)