Mit esznek Grúziában? De léphetünk eggyel visszább is: hol is van Grúzia? Az valószínű, hogy nincsen mélyen bevésődve az alap tudástárunkba az egykori szovjet tagállam gasztronómiája, talán annyit tudnánk hirtelenjében felidézni, hogy „a grúz borok jók”. Persze csak állítólag, mert sosem kóstoltuk, de ez járja róluk.
Ezen a tűrhetetlen, általánosan jellemző tudatlansági állapoton tervez változtatni a Hachapuri étterem, amely illusztrisabb helyre nem is költözhetett volna, mint az Andrássy út legelejére, a belváros szívébe, a legnagyobb hazai és turistaforgalom közepébe. Az étterem érezhetően missziót is teljesít, látványos, modern, de tradicionális jegyeket hordozó belső tér, kivetítőn futó, végtelenített grúz országimázs film, kifejezetten megfizethető áron a leghagyományosabb ételeikkel, villámgyors kiszolgálással. A modernség nem csak a dizájnban köszön vissza, a kiszolgálás rendszere is a legújabb technológiára épít: a rendelésünket csippentős mágneskártyára rögzítik, a pultnál pedig egy furcsa, időzített aknára hasonlító fekete korongot kapunk, ami egyszer csak villogni és berregni kezd, ha elkészültek a fogásaink. A berregés és villogás ráadásul nem nekünk szól, az ételeket ugyanis asztalhoz hozzák: de így találják meg a fogások gazdáit.
Maga a hachapuri egyébként egy kelesztett tésztából készülő pizzaféleség, amit számos variációban töltenek meg, és akár ropogósra sütve, akár puhára készítve kérhetünk. A grúzok elvileg kézzel eszik, a tésztából mindig apró falatot törve ügyeskedik fel a tölteléket, ennyire még nem érezzük magunkat bennfentesnek, de késsel-villával is könnyen fogyasztható, és váratlanul jó ízű fogásról van szó. A spenótos és a grúz marharagus hachapuri egyaránt remek, noha az előbbit nem is mi rendeltük; kisebb hiba csúszott a digitalizált gépezetbe. Finom a töltetlen, fokhagymás vajjal meglocsolt lepény is, leginkább egy fehér pizza (focaccia) alapra emlékeztet. A másik emblematikus étel a hinkalinak nevezett töltött batyu, ezt is tudják ropogósra, illetve főtt változatban készíteni, és elvileg ezt is kézzel eszik: ez szinte felfoghatatlan, hiszen mind a tészta, mind a töltelék tűzforró. A gombás változatot tesszük próbára, és ez is jóízű, gazdag fűszerezésű ételnek bizonyul. Érdemes megkóstolni a számtalan variációban készülő töltött padlizsánokat, padlizsánsalátákat, krémeket is, úgy látszik, ez nagy mennyiségben áll rendelkezésre a távoli országban.
Az országimázs nem lenne teljes grúz szószok, desszertek és italok nélkül. A vaníliakrémes fánk és a marlenkára emlékeztető süti egyaránt kissé tömény, de akinek találkozik az ízlésével, joggal lelkesedhet érte. A fent említett, közmondásosan jó grúz borok sajnos csak palackra kaphatók, de a grúz szörpök nem kevésbé izgalmasak, és a kékszőlőstől kezdve a citromosig, sőt, vaníliás-krémesig végigkóstolhatók. Összességében a választék első látogatásra mindenképpen izgalmas, újszerű, hogy a negyedik-ötödik látogatásra is kellő izgalmat váltana ki a kínálat, abban már nem vagyunk biztosak. Talán majd Grúziában, mert kedvet kétségtelenül csináltak a látogatáshoz.
VI., Andrássy út 3.
Ételek: 300–4500 Ft
Kritika (4) |
vissza
vissza a lap tetejére
