Interjú
Nem arany, de fénylik
2008-33. szám / WG
Az átfazonírozott Petőfi Rádióval új korszak köszöntött be a hazai popzene addig nehézkesen változó életében.
 Egyre-másra tűnnek fel, az éter hullámainak hála, az újabbnál újabb zenekarok. A Bijou is egy ilyen kedvenc. A zenekar dobosa s egyben vezetője, Asztalos Zoltán válaszolt a kérdéseimre.
5 éve léteztek, de az egyre növekvő ismertség még csak pár hónapos. Mit csináltatok korábban? Mindig is ezt a melankolikus, szuperbelassult zenét játszottátok?
A. Z.: Kicsit kevesebbet, de koncerteztünk folyamatosan. Egyébként pedig mindig ilyen lassú zenét játszottunk, hisz ez is volt a cél. Ebben a kis világunkban mindenki pörög, vibrál, néha nem árt egy kis nyugi!
A nyugi mellett a melankolikus, belassult zenétekből szomorúság is árad. Ilyen az alapvető hangulatotok?
A. Z.: Igen is, meg nem is. Ilyen is, meg olyan is.
A biográfiátokban azonnal szemet szúrt, hogy a zenekar Párizsban alakult. Mit csináltatok ti ott, és miért kellett olyan messzire menni, hogy zenekart alapítsatok?
A. Z.: Épp kint tartózkodtam hosszabb ideig Párizsban. Kiállítás-megnyitókon zenéltem Lois Viktorral, Horváth Gábor pedig, a korábbi gitárosunk, hangmérnökként volt velünk. Akkoriban még mindketten tagjai voltunk a méltán híres-hírhedt Flash együttesnek (ma már csak én). Gáborral elkezdtünk beszélgetni arról, hogy a brutális Flash mellett jó lenne összehozni egy nyugis tempójú zenekart is. Zenészbarátaink megpróbáltak minket lebeszélni erről, merthogy itthon már akkoriban is sokan hallgattak ilyesmi zenéket, játszani viszont kevesen, mert egy idő után mindenkiből előjön a kényszer, hogy gyorsabb dalokat játsszon. Ennek ellenére mégis belevágtunk, első körben a saját szórakoztatásunkra.
Jelenleg hányan vagytok a Bijou-ban? Ki írja a zenéket és a szövegeket?
A. Z.: Négyen jelentjük az alapfelállást: Hártó Szilvia énekel, Menyhárt Leó gitározik, Koroknay András basszusgitározik, én pedig dobolok. Időnként csatlakozik hozzánk Pápai István (Erik Sumo Band, Péterffy Bori & Love Band) is ütőhangszereken. A régebbi dalokat még előző gitárosunk, az említett Horváth Gábor és én írtuk. Az új számok zenei részét közösen szerezzük, a szövegeket pedig Szilvi követte el.
A barátaim közül páran jól ismernek benneteket, és ők azt mondták, ti vagytok a „magyar Portishead” – ami talán nem minden alap nélkül való…
A. Z.: Ennek örülünk, nagyon megtisztelő. Nagyon szeretjük a Portisheadet! | hirdetés
 |
|
Egyébként kiket szerettek, kik inspiráltak benneteket? Itthonról mely zenekarokat érzitek közel magatokhoz?
A. Z.: Mindenki más típusú zenéket hallgat nálunk, elég széles a skála. A Jamiroquai-tól P. J. Harvey-n át a Faith No More-ig bármi belefér. Magyarok közül az Európa Kiadót, a Csókolomot, a Flasht, a Specko Jednót vagy a Korai Örömöt említeném.
Honnan ered a nevetek? A párizsi születést tiszteltétek meg vele, netán a zenétekre jellemző franciás ízt erősítitek fel, vagy egy harmadik megoldás rejti a helyes választ?
A. Z.: Egyszer, amikor Szilvi a körúton sétált, egy üzlet portálján pillantotta meg a Bijou reklámfeliratot, és arra gondolt, ez jó lenne névnek.
Már van egy nagylemeznyi számotok, mikorra tervezitek az első albumot? Vagy egyelőre kivártok, mi is lesz ebből a hirtelen rátok irányuló figyelemből?
A. Z.: Szeretnénk is az albumot, meg nem is. Már mindenki tölt le mindent mindenhonnan, minket is. Egyébként meg elsősorban a pénz az, ami hiányzik a lemezhez.
Mikor és hol láthat benneteket a rajongó ember, vagy az, aki még csak most hall rólatok és kíváncsi lesz rátok, a nyár utolsó hónapjában?
A. Z.: Augusztus 1-jén Pilisszentivánon lépünk fel este 9-től az Elízium Sörkertben, aztán 13-án a Sziget MR2 Színpadán délután 5-től. Utána már csak őszre, októberre van dátumunk.
Magyarul énekeltek, ami manapság már ritka a hazai új zenekarok között. Ez azt jelenti, hogy a külföld felé nem kacsintgattok, vagy szerintetek magyar nyelven is lehet sikert elérni a határon túl?
A. Z.: A velünk hasonszőrűek, mint a Morcheeba vagy a Portishead angolul énekelnek, mi pont ettől (is) leszünk mások, hogy mi meg nem! Úgyhogy mi maradunk az anyanyelvünknél.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
