PM Online | Korábbi cikkeink

Képzeljük el, hogy Lewis Carroll Alice névre hallgató teremtménye a képzelgős gyomorrontásig túlette magát a Nyúl örökké tartó teadélutánján,

és most szörnyeket lát. A mexikói – majdnem Oscar-díjas – rendező-forgatókönyvíró (és producer), Guillermo del Torro (Ördöggerinc, Penge 2., A Faun labirintusa) mozija ilyen. Megkockáztatjuk: del Toro valószínűleg maga is részt vett a nonstop lakomán, ahol ki tudja, milyen süteményeket és tortákat szolgáltak fel…
Az bizonyos, hogy a mexikói direktort egyedülálló képi fantáziával áldotta meg a teremtő, a való élet és képzelet mezsgyéjén nincs más, aki ennyire rutinosan egyensúlyoz. Pláne nincs manapság még egy olyan filmes, aki a mágikus világokba ennyire hazajárna, mint ő, ami pedig, valljuk be, egy vizuális (és illuzionista) műfaj esetében nem utolsó szempont. A Mike Mignola képregénye alapján készült Hellboy második részében a képzelet (korántsem idillikus) birodalma és az emberi miliő kerül konfliktusba, de nem olyan erőtlenül erőltetett módon, mint legutóbb a Narnia krónikái – Caspian herceg című filmben. Egy korlátlan hatalomra törő vezér ellen küzd most Pokolfajzat, az ördögszarvú, jó útra terelt démon és kicsiny, de ütős csapata: a lánglány Liz Sherman és a gumitestű, fékezhetetlen agyvelejű Abe Sapien. Persze, a frontvonalak korántsem egyértelműek, árulás és vonzalom (szerelem) terheli a harcot. De nem ez a lényeg. Hanem a senki máshoz nem hasonlítható képi megjelenés, ami szinte beszippant; a felvonultatott, egyedi rémsereg (egyrészt maga az armada, másrészt a lények egyenként), amelyről ízelítőt kaphattunk már a 2004-es Pokolfajzatból, illetve A Faun labirintusából is. A mezei nézőnek Del Toro képzelete talán túl sok – és talán túl sokkoló. Mintha a Nyúl vacsorájáról hazatérve izgatottan mesélné a bizarabbnál bizarabb történteket, amibe a hallgató egy idő után belefárad, és csöndért eseng. Túlpörgésre hajlamos képregény-függőknek és notórius fantasztáknak azonban kötelező!

Hellboy II – Az Aranyhadsereg
Hellboy II: The Golden Army