*****
Karinthy mondta, hogy férfi és nő sosem érthet egyet, hisz mindkettő mást akar. A férfi: a nőt. A nő: a férfit.
A kezünkben tartott, nem is olyan kis válogatás – a szerkesztő-válogató, Boldizsár Ildikó bevallása szerint – azért született, hogy hidat verjen a két „mást akaró” földrész közé. Nemes vállalás, Boldizsár Ildikó bevezetőjét, a mesék fontosságát hangsúlyozó szép sorokat olvasva rögtön szimpátia ébred bennünk a mesék elkötelezett híve, kutatója iránt, ám valahogy mégsem akaródzik elhinni, hogy éppenséggel elvarázsolt királylányok, kitaszított árvák és ezernyi női praktikát ismerő szultánkisasszonyok fognak minket, férfiakat jobb belátásra vagy egyáltalán, belátásra bírni a gyengébb nem iránt. Csodaszép mesék sorakoznak e könyv lapjain: csodaszépet mondunk, mert hiszen elszoktunk a meséktől, pedig ha rendszeresen használnánk e bölcs és megkapó történeteket, minden bizonnyal fölöslegessé válnának a jelzők. Amit a kezünkben tartunk, semmiképpen sem kézikönyv, párkapcsolati self-help kiadvány, csalódni fog, aki egy „hogyan sajátítsuk el 10 lépcsőben” típusú összeállításra számít. Nem csodálatos recepteket, hanem egyszerű népmeséket találunk a könyv lapjain, hiába rázzuk össze a lapokat, nem fog kiesni közülük egyetlen rejtett, titkot őrző boríték sem. Ez a könyv legelőször is nem a női lélekhez, hanem a meséhez visz közelebb: az üdítően egyszerű fogalmazáshoz, az emberszeretet magától értetődőségéhez, a népeket (legyünk spanyolok vagy bolgárok, észak-amerikai indiánok vagy kazahok) összekötő, közös élményanyaghoz. Ha valóban a gyengébb nemhez vezető utakat keressük, azokhoz csak akkor juthatunk el, ha alávetjük magunkat a mesék játékszabályainak. Aki itt megáll, már az is sokat nyert a bolton, aki pedig tovább megy, annak minden bizonnyal kalandos utazásban lesz része. De azon az úton mindenkinek magának kell végigmennie.
|
vissza
vissza a lap tetejére
