 Tükének azt a szőlőművelőt nevezik, akinek rendkívül szoros kötődése van a városhoz, olyan mint egy szőlőtőke valamelyik szekszárdi dűlőben. Pálinkás Laci dédnagyapja ilyen ember volt, el is nevezték róla az Eszterbauer Borászat Szekszárdi Bikavérét. A címkén látható legendás öreg a harmincas-negyvenes évekre országos hírnevet szerző Szekszárdi Pinceszövetkezet egyik alapítója is volt, amely kocsmáinak ajtajára a következő elmés jelmondatot vésette: „A Szekszárdi Bikavér, aki issza hóttig él!” Budapestről akkoriban külön vonatszerelvényt kellett heti rendszerességgel útjára indítani a szekszárdi borokra szomjazók kedvéért. A 2006-os évjáratot kóstolva ez a korszak könnyen visszatérhet. A meggyes-fűszeres illat jelzi, hogy a pince törődik a hagyományokkal, azaz valószínűleg kékfrankos és kadarka is szerepel a házasításban. Mély színű, nagyon jó ivású, sima, mégis tartalmas, testes vörösbor, játékos savakkal, bársonyosan lekerekedett csersavakkal, finom hordós érleltséggel. Tüzessége rögtön az első kortynál érződik, jól is áll neki, szintúgy utóízének cseppnyi kesernyéje. Magyaros ételek, paprikás-fűszeres pörköltek, paprikások kitűnő kísérője lehet, bátran ajánlható nyár esti bográcsozásokhoz.
|
vissza
vissza a lap tetejére
