Kritika (3,5)
Királyi kaland – A Kőszegi Várszínház előadása a Városmajorban
2008-32. szám / Bóta Gábor
Esővel az előadás valószínűleg jobb, mint a nélkül. Így a nézőtéren is színházi események zajlanak.
 Már jóval azelőtt, hogy kezdődnie kellene a Kőszegi Várszínház vendégjátékának, a Királyi kalandnak a Városmajori Szabadtéri Színpadon, erőteljesen szemerkél az eső. Nem zuhog reménytelenül, nem ömlik úgy, hogy képtelenség lenne elkezdeni a produkciót. De azért esik, és a meteorológia is azt mondja, hogy még hosszan esni is fog. Azt hittem, hogy alig lézeng majd néhány néző, de a pénztárnál sorban kell állni, körülbelül háromnegyed ház van. Ázva, fázva is ennyien akarnak színházat nézni. Sokan közülük esernyőkkel vannak felszerelkezve. Ki is nyitják a nézőtéren. Persze többen nem látnak tőlük. Ők ezt szóvá teszik, vagy éppen „szóvá kiabálják”. Aztán némi csönd, majd újra kezdődik az egész perpatvar, hogy ki hogyan tartsa az ernyőjét, vagy éppen csukja be, netán menjen a búsba. Közben a temérdek ember zöme kitart, pedig az előadás teljes hossza alatt hol gyengébben, hol jobban nekibuzdulva, jön az égi áldás. És ez az állhatatosság szép.
Az előadás is hol gyenge, hol kicsit jobban nekibuzdul, kellemes, nyárra való zenés vígjáték, nívós irodalmi alapanyagból, Mikszáth A szelistyei asszonyok című műve nyomán, tehetséges színészekkel, ízléssel előadva, bár érezhetően nem túl sokat próbálva. Kedv van a játszókban, de nincs fene nagy rendezői koncepció Jordán Tamás részéről. Nyilván könnyed, mégsem teljesen tartalmatlanul léha szórakozással akart szolgálni, és ezt meg is tette. A közismert történet, melyből egykor Makk Károly forgatott sikeres filmet, Mit csinált felséged 3-tól 5-ig? címmel, egy bizonyos szinten működik. Néha lehet nevetni, máskor nem, kellemesen hömpölyög a cselekmény, mely szerint Szelistye asszonyai furfanggal is rá akarják venni Mátyás királyt, hogy a törökkel való hadakozás közben elvesztett férfiak helyett háromszáz főnyi utánpótlást küldjön. Ebből aztán lesz kalamajka, helyzet- és némi jellemkomikum. | hirdetés
 |
|
A színészek közül senki nem hozza a csúcsformáját, de nem is csapnivalóan rossz. Ha Molnár Piroska kijön a színpadra egy férfi- és pénzéhes, de alapvetően jóravaló kocsmárosné képében, azért csak történik valami. Fekete Ernő is iparkodik Mátyás királyként, megperzselődik a Szorcsik Viktória, Botos Éva, Parti Nóra által alakított szépasszonyoktól. De például Epres Attila, Ujlaki Dénes, Bezerédi Zoltán is mókáznak, vagy mókázgatnak. A közönség pedig hálás, élvezi a játékot. Az előadás végén a színészek is megtapsolják a publikumot a kitartásáért. Van miért tapsolniuk. Szerencsére sok jobb előadást láttam, mint a Királyi kaland, de az este azzal, hogy a nézők zöme a folyamatos eső dacára nem tágított, remek példáját adta a színház erejének.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
