Az utóbbi években felerősödött a sci-fik mesterséges intelligenciával foglalkozó alfaja, mintha Stephen Hawking idén elhangzott vészjósló látomására rímelnének, miszerint az emberiség legnagyobb kihívása a mechanikus értelem kezelése lesz, merthogy előbb, mint utóbb fölénk
 magasodnak a gépek, és mint zavaró tényezőt kiiktatnak bennünket. Caradog W. James nem igazán átütő A gép (The Machine, 2013), Gabe Ibánez jobban sikerült Automata (2014), Brian A. Miller ostoba Vétek (Vice, 2015) és Alex Garland figyelemre méltó Ex Machina (2015) című filmjét összeköti a közös aktuális téma, nemkülönben hogy a kreált intelligenciát femininnek gondolják. Naná, hiszen mind férfi rendezők (a felsorolásból kilóg Neill Blomkamp idei ámokfutása, a Chappie.) De nem pusztán erről van szó.
Alex Garland forgatókönyvíró (A part, 28 nappal később, Dredd) első rendezése, az Ex Machina kimagaslik a mezőnyből, úgy mutatja be a lehetségest, hogy egyszerre közérthető, élvezetes és elgondolkodtató, az erkölcsi és/vagy technikai részletekkel átitatott párbeszédei érthetőek és izgalmasak. Logikussá teszi azt is, hogy a maszkulinnak gondolt Skynet-rendszerek helyett a női teremtő erőké a jövő, még ha mesterségesek is. A férfias világrend érezhető csődjét újraszüli és -rendezi a nőgép, akár férfirészvétel nélkül.
A huszonéves programozó-tehetség, Caleb (Domhnall Gleeson) meghívást kap a cégvezér Nathan (Oscar Isaac) hatalmas és elszeparált birtokára, hogy egy titkos fejlesztés tesztelője legyen: a mesterséges intelligenciáé. Nathan női robottestekbe bújtatott gépi értelmeket épít, Caleb feladata, hogy eldöntse: a legjobban sikerült alkotás, Ava (Alicia Vikander) vajon érzelmekkel vezérelt önálló személyiség-e, vagy csak ügyes szoftverek halmaza. S persze mint minden határokat feszegető kísérlet (a jó öreg Frankenstein doktortól kezdve), ez is magában hordozza a bukást, amikor a teremtmény teremtője fölé kerekedik.
Garland filmje nem tökéletes, mint a film Avája, de hogy intelligens, kellően feszült és lebilincselő alkotása átment a minőségi scifik rajongóinak tesztjén, az egészen biztos.
Universal
Kritika (4) |
vissza
vissza a lap tetejére
