Nagyon kellett sietnie az embernek a Sex Pistols után, ha el akarta érni a Parov Stelar & Band koncertjét az A38 Színpadon,
 augusztus 15-én, éjjel 11 órától. Ha időben odaért, olyan érzése támadt, koronázási népünnepélyen jár.
Az ünnepelt nem volt más, mint a 2000-es évek eleje óta a nagyközönségnek zenélő, mellette kiváló Etage Noir nevű lemezkiadóját is irányítgató, nálunk is már sokadszorra megfordult, osztrák állampolgár, linzi lakos, zenész, lemezlovas és producer Marcus Füreder, alias Parov Stelar, na és az ő hiperlelkes udvartartása. Szigetes koncertjük minden szempontból igazolta, amit már évek óta sejteni, sőt, akár még tudni is lehetett: manapság ők a sógoroknál a legnagyobb királyok. Császárok. |
Három kiváló nagylemez (Rough Cuts 2004-ből, Seven and Storm 2005-ből, Shine 2007-ből) és számos elsőrangú produceri munka (pl. Wolf Meyr Orchestra, Lorbi) mellett Parov Stelar az élő fellépéseiről is elhíresült, amelyek mára már kiszámítható, mégis meglepetésekkel és őrületes katarzisokkal teli minőséget jelentenek. Talán nemcsak a közelség miatt, de nálunk is rendszeresen játszanak, s akkor is általában a Hajó gyomrában, úgyhogy semmi meglepő sem volt abban, hogy a Szigeten is az A38 helyszínén álltak a színpadra. A Parov Stelar-bulik mindig két részből állnak: előbb jön a saját dalokat eljátszó, azokat sorba vevő koncert, amit a főnök folyton eufórikus hangulatot hozó DJ-szettje követ, ám a többiek ezt sem hagyják ki. Sorra visszaszivárognak a színpadra, és ráimprovizálnak a lemezekre. Ez utóbbi házibuli most elmaradt a Szigeten, a programba nem fért volna bele ilyesmi szórakoztatóipari hóbort, csak koncert volt, de az mindent pótolt: az eddigi legjobb Parov Stelar-buliban volt része annak, aki ott kezdte a táncot aznap éjjel.
A másfél órás program – beleszámítva a ráadás számait is – nagyon elgondolkoztatott: az lehet, hogy nekik csak slágereik vannak? Mert nem hallottunk mást, csak azt, rengeteget, és az összes számot sikítva meg vadul seggezve fogadta a közönség. Parovék sajátos hangzásvilága sok elemből szőve alkot félreismerhetetlenül kerek egészet. A bécsi elektronikus zenei hagyományból (Kruderék, Tosca, Dzhinék) kiindulva a jazzes és gyakran melankóliába hajló downtempót súlyos funkkal meg mocskos groove-okkal ütötték fel, amihez mindig mást illesztenek: easy listeninges krimifilm-zene hangulatot, gitárpopot, house-t, savat és elektrót. Stelar (és társai) ízlését és érzékét dicséri, hogy náluk mindig minden nagyon működik, magas hatás- és hőfokon, és ez elfedi még azt a tényt is, hogy lassan kezdenek hasonlítani egymásra a zenei alapjaik. De ahogy elnéztem a vékony arcú és dongájú Stelart, szerencsére egy cseppet sem láttam rajta a fáradság nyomait, ami miatt most, ebben a pillanatban el se tudnám képzelni, ki se nézném belőle, hogy elfáradna a közeljövőben, hogy aztán jöjjön egy trónkövetelő, aki megfosztja őt vezető pozíciójától, vagy netán ő maga mondana le róla valaki más kedvéért. Parov Stelar egyelőre még mindig csak a hódításnál jár, amihez erő és muníció dolgában elég jól áll.
|
vissza
vissza a lap tetejére
