Kritika (4,5)
Dekameron – Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház
2008-37. szám / Bóta Gábor
A csaknem tizenöt éves beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház egyik korai produkciója volt a Sólyompecsenye.
 Pajzán históriák fűzére Boccaccio Dekameron című remekműve által ihletetten. Nagyszerű csapatmunka Vidnyánszky Attila által vezérelve. Ha kell, mindenki beleolvad a közös játékba, a színészek lába együtt veri a ritmust, lelkesült mozgásokra képesek valamennyien. Ha arra van szükség, tömeget formálnak, ha arra, kiválnak belőle. Egyszerre érzékeltetik vad elkeseredettséggel a pestis iszonyatát, azt a közeget, amiben a pajzán históriákat elmesélik, és az erotika minden elkeseredésen felülkerekedő, tébolyító mámorát. Szenvedélyesek, de némiképp távolságtartóan gunyorosak is. Érezhetően szeretnek együtt játszani, közös színházi nyelvet beszélnek. A társulat egy része már Debrecenbe szerződött, de nyilvánvaló, hogy ennek ellenére összetartoznak. Most, hogy ritkábban játszhatnak együtt, valószínűleg még inkább inspirálják egymást.
Vidnyánszky felújította a sok-sok évvel ezelőtt bemutatott, és hosszú ideig játszott produkciót. Ezúttal nem az előadásbéli utolsó történet, a Sólyompecsenye lett a címe, hanem amit Boccaccio is adott a könyvének, vagyis közismert nevén Dekameron. Harmadszorra láttam a produkciót, és még mindig élveztem. Most éppen az Égtájak Iroda szervezésében, a Millenárison. | hirdetés
 |
|
Veszélyes ennyi idő távlatából bármit is újra nézni, temérdek csalódást okozott már, amikor régi élményemmel akartam megint találkozni. Jó néhány megfáradt, hatását vesztett előadást, és bennük fakóvá vált színészeket láttam már. De a beregszásziak nem hagyják fogyni az energiáikat, nem akarnak engedni a szakmai minőségből. Benyargalásszák a színpadot, komoly fizikai munkát végeznek, miközben nem restek a lelki feltárulkozásra sem. Természetes módon viselik, hogy Trill Zsolt kimeríthetetlen játékkedvével, mind jobban kiteljesedő bohócvénájával és fölényes technikai tudásával gyakran uralja a terepet. Szinte magánszámot ad elő, amikor egymaga és jóformán egyszerre játszik vadászt, a kutyáját és megfogásra ítélt libát. A tébolyig fokozza a virtuóz őrületet. A többiek szelíden tűrik. Nem mindegyiküknek nyílik lehetősége képességeit csillogtató brillírozásra. Belesimulnak az összteljesítménybe, megbízhatóan, sőt, élvezettel szolgálnak, és ha tehetik, kiragyognak a sorból. Szűcs Nelli, Vass Magdolna, Orosz Melinda, Béres Ildikó, Tóth László, Trill Zsolt, Varga József, Rácz József, Kristán Attila igencsak jó színházat csinálnak, melyben tán több magas labdát is érdemelnének.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
