Fesztivál
Budapest, bor, fesztivál
2008-37. szám / Farkas Zoltán
Három szó, amely önmagában is vonzó kikapcsolódást ígér egy kellemes hétvége eltöltéséhez, így együtt pedig
a szinergiahatás következtében elsöprő élmény lehet. Nos, e hármas konstelláció most a 17. Budapesti Bor-és Pezsgőfesztiválon ad randevút egymásnak és a közönségnek a Budai Várban.
 Itt az ősz, tagadhatatlanok a jelei, és ez mindenkinek más szépséget és örömöt vagy épp bosszúságot hoz az életébe: vége a kánikulának, kezdődik az iskola, reggelre bepárásodnak a kocsiablakok, és újraindul a szokásos „pesti műsor” a város főbb közlekedési útjain. Ilyenkor a borkedvelők is ébredeznek „nyári álmukból”, hisz vége a kánikulai sörszezonnak, amikor csak egy-egy jégbehűtött rozé vagy hideg fröccs tartotta a lelket érzékeinkben: indul a boridény! A szezon évadnyitó eseményének számít immár több mint egy évtizede – egészen pontosan 17 éve – a szakma „Operabálja”, a Budapesti Borfesztivál.
„A Borfesztivál mára Közép-Európa egyik legrangosabb, legnépszerűbb szakmai rendezvényévé nőtte ki magát, ahol évente több tízezren sajátítják el a kulturált borfogyasztást, és ismerkednek meg a borok készítőivel és a borkultúrához kapcsolódó hagyományokkal.” – olvasható a sajtóban, ami azért egy kicsit túlzás, mert ennyi idő alatt azért a többségnek bőven volt ideje megismerkedni a borászokkal, mivel a látogatók nagy része visszatérő vendég. Persze nemcsak a szakmát szeretők mennek ki, hisz a bor iránt kevésbé érdeklődők is találnak itt szórakozást. Két éve készült egy közvélemény-kutatás, melyből kiderült, hogy sokan csak a bulizás kedvéért, a fesztivál hangulatáért jönnek el, őket kevésbé érdeklik a borok – persze azért annyira igen, hogy mindig legyen a poharukban –, de ők is megtalálják a számításukat, mert idén is nagyon gazdag programmal készül a nagyszínpad. Itt lesz többek közt Rúzsa Magdi, a Ghymes együttes, a Csík zenekar (talán még Lovasi is beugrik?), a Hot Jazz Band, hogy csak néhányat említsünk. Érdekes egyébként, hogy az igazi nagy, profi borbarátok is inkább a buli kedvéért jönnek ki, beköszönni egy-egy borásznak, hisz ők az újdonságokat inkább személyes hangulatban, a pince hűvösében fedezik fel. Tegyük a szívünkre a kezünket, azért mi, a többség nem ilyenek vagyunk, nekünk még nagy élmény, hogy a bort maga a borász Bock József vagy Gere Attila tölti a poharunkba, és még néhány szót is elmond róla. Ez azért egy ihletett pillanat, amiből egész évre fel lehet töltekezni, és visszaidézni az otthoni borkóstolások során.
Sok idő persze nincs beszélgetésre, hisz az igen népszerű rendezvényen csúcsidőben még a közlekedés is bajos, ilyenkor meg kell csípni egy árnyékos helyet valamelyik borászat pultjánál, és a szortimentet oda-vissza kóstolgatva kivárni a tömeg elvonulását. Varázslatos az estek hangulata is, egy pohár borral a kézben ücsörögni a várfalon, lent Budapest fényei, hűvös esti szellő… Maga a város sem tudná letagadni a fesztiváli hangulatot, mindenütt beszélgető, borozgató társaságok, itt-ott lerakott talpas poharak, egy hangos nevetés jelzi a felfokozott hangulatot a környéken.
Ami mégis más az idén, hogy van „bérlet”, afféle „hetijegy” (persze csak 5 napos), és gazdagabb a gasztronómiai választék is. Igazi kuriózum, hogy az idei vendégrégió, Szicília tiszteletére egy külön tésztaház nyílik, ahol Itália ízeit kóstolhatjuk. És ha már Szicília, a dél-olasz sziget egyik legismertebb vörösbora a Nero D’Avola, melyből mindenképpen érdemes egy-két tételt kipróbálni.
Vannak érdekességek ezen kívül is bőségesen. A nagyhírű magyar pincészetek természetesen évek óta jelen vannak a fesztiválon, de érdemes felkeresni néhány új, feltörekvő termelőt is, akiknél egy–egy kiemelkedő tételre mindenképp érdemes rákérdezni: Egerből Bolyki (Egri Ördöngős Cuvée 2006) és Hagymási (Egri Bikavér Superior 2005), Szekszárdról Tringa (Kékfrankos 2006), Sopronból Roll. A határon túlról, Felvidékről Drozdík József (Párkányi Szürkebarát 2006), a Délvidékről pedig Maurer Oszkár (Bakator 2007), mindenképpen a felfedezendő borászatok közé tartoznak. Őket az eredetileg a Prímási Borok forgalmazására létrejött Vinum Primatis mutatja be. Standjukon a Vinum Primatis és Vinum Liturgicum borokon kívül számos egyéb, szárnyait bontogató tehetséges pincészet (Tóth Sándor a Balaton-felvidékről, Kiss Gábor Villányból, Font Sándor Soltvadkertről, Istvándy Badacsonyból) tételeivel is találkozhatunk. Már nem annyira „titkos” tipp a Mátrából (és újabban Tokajból is!) Németh Attila, akinek a Chardonnay-ját még a Belga is megénekelte, de kései szüretelésű sárgamuskotályára is évek óta sokan visszajárnak. Igazi ínyenség Boglárról Bujdosó Feri rosée seccója, ami időjárástól függetlenül bármikor jól tud esni jó ivású vörösborai előtt.
| hirdetés
 |
|
Néhány éve a Villányi Korzó bevezetésével elindult egy folyamat a Borfesztiválon, mely az addig elszórtan kiállító pincészeteket egy-egy közös helyszínre terelte, így ma már sétálhatunk a Szekszárdi Pincesoron, a Tokaji Udvarban vagy éppen „felhághatunk” az Egri Bástyára és benézhetünk a Soproni Poncichter-negyedbe. A kisebb borvidékek ugyan nem tudnak ekkora területeket kisajátítani maguknak, de egy-két faház erejéig ők is összeálltak. Ilyen az Etyeki és a Balaton-felvidéki „Da Bibere” Borút, de a somlóiak is együtt állítanak ki az Oroszlános udvarban. Ez nagyon jó lehetőséget teremt arra, hogy egy-egy borvidéket alaposabban is megismerjünk, összehasonlítsunk néhány bikavért, aszút vagy kadarkát, kicsit átéljük a borvidékek hangulatát.
Feltámadni látszik Mór, amely két pincészettel is képviselteti magát a fesztiválon, „Miklóscsabi” pincéje az egyik, a másik pedig a Hilltop Neszmély főborászának fia, ifj. Kamocsay Ákos által fémjelzett Maurus Pincészet. Érdemes megnézni, milyen mostanában az ezerjó ezen a majdnem feledésbe merült borvidéken.
A kis borvidékekkel folytatva Magyarország legkisebb borvidékét, a somlói borokat sem szabad kihagyni, hisz amilyen kicsi a régió, olyan izgalmasak és változatosak a borai. Érdemes (újra)felfedezni a Somlói Juhfarkat, és a somlói borokban rejlő mineralitást, ásványosságot, ami intenzitásában szinte egyedülálló. Ha már erre járunk, kóstoljuk egyet a Tornai pincészetnél, akiknek új, dűlőszelektált boraikkal olyan egyedi, új stílust sikerült eltalálniuk, ami még a szakmát is meglepte. A 2006-os félédes „Nr. 71” Juhfarkuk egy igazi különlegesség, ami csak kivételes évjáratokban készülhet, addig érdemes megkóstolni, míg tart a készlet! Megismerkedhetünk Spiegelberg Istvánnal is, a kinek nemcsak a hagyományőrző pincészete, de személyisége is üde színfoltja a Somló-hegynek.
Meghatározott időrendben a borászok személyesen is kínálják boraikat. A hagyományos borászok órájának vendégei a Bakkhosz pince, a Csutorás pince, a Heumann, valamint a Font pincészetek.
Néhány külhoni magyar borászat önállóan is megjelenik a fesztiválon, így Balla Géza/Wine Princess Aradról és a Zsigmond Pincészet Ipolynyékről. Előbbinél kihagyhatatlan a Ménesi kadarka, sőt abból is a 2005-ös Kadarisszima, ami egy édes vörös borkülönlegesség, utóbbinál pedig nagyszerű fehérborokat, többek között Pinot blanc-ot, Szürkebarátot és Zöld veltelinit vagy Ipolynyéki Rajnai rizlinget kóstolhatunk.
És még egy érv, amiért érdemes kilátogatni ide: a fent említett közvélemény-kutatásban a borászokat is megkérdezték, és többek közt arra a kérdésre, hogy miért érdemes itt kiállítani, a legtöbben azt mondták, hogy „mert itt kell lenni” és „mert itt lehet találkozni a fogyasztókkal”, tehát nem csupán szakmai vagy kereskedelmi szempontok motiválják őket. „Miben más ez a rendezvény, mint a többi borfesztiválok?” – hangzott az utolsó kérdés, amire döntő többség válaszolta, hogy a közönségében másabb, nagyobb, összetettebb. A felmérés során beigazolódott, hogy a Borfesztivált a közönsége teszi különlegessé, fontossá a termelők számára, és kiemelt eseménnyé a borfesztiválok sorában. A borászok is főképp miattunk jönnek el, hogy találkozzanak régi és új vevőikkel, úgyhogy ha lehet menjünk el, és tegyünk ki magunkért!
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
