PM Online | Korábbi cikkeink

Minden hétre jut egy közhely tőlem. A múlt számban a politikáról állítottam azt, hogy mocskos dolog, e héten pedig azzal

jövök elő, hogy a drog veszélyes fegyver, aminek könnyen elhalálozás lehet a vége. Ezzel sem mondtam persze újat, de nem is ez volt a célom, hanem az, hogy ráirányítsam a figyelmet egy olyan könyvre, ami éppen ezt a közhelytételt igazolja – cseppet sem közhelyes módon.
Pár éve vetítették a mozik Steven Soderbergh mexikói drogbizniszről forgatott filmjét (Traffic), ami a döbbenetet váltott ki nézőjéből, ám Don Winslow 2005-ös regényéhez képest kimondottan puhány a mozgóképes mű. Az amerikai író letehetetlen mestermunkája ugyanis még hetekkel később sem hagyja nyugton az olvasóját. Sőt, ahogy oldalról oldalra haladva egyre mélyebbre és mélyebbre merülünk a mexikói drogkartellek véráztatta történetében, egyre gyakrabban merülhet fel bennünk a kérdés, hogy volt a szerzőnek bátorsága mindezt papírra vetni. Mert nemcsak alapos kutatómunka kellett a könyv megírásához, na meg gyomor, de tökösség is. Winslow ugyanis nem az akcióra és a kalandra helyezi a hangsúlyt – pedig abból is akad elég a regényben –, hanem arra, hogy lerántsa a leplet minden szereplőről, akinek csak köze volt, van és lesz a drogbizniszhez. Így hát rengeteg érdeket sért, és senkivel sem bánik kesztyűs kézzel, elsősorban az amerikai külpolitikával nem. Az USA kommunista paranoiája számtalan cinikus és embertelen húzásra volt képes. A legdurvább az volt, amikor szabad utat engedett saját földjére a mexikói kartelleknek, cserébe azért, hogy azok fegyverrel lássák el azokat a dél-amerikai országokat (diktatúrákat, puccsistákat), ahol a kommunizmus réme felütötte a fejét. A mexikói drog így sokáig szinte akadálytalanul áramlott be az amerikai földre, ezreket gyilkolva meg, de legalább az USA hegemóniája stabil maradt a földrészen.
Winslow könyve kőkemény szöveg, egyfelől témájához nagyon illő, szenvtelen, a mellébeszélést messze elkerülő stílusa miatt, másfelől pedig azért, mert a drogsztori összes szereplőjével (az egyszeri balek drogfutártól kezdve, az olasz és ír maffián keresztül, a CIA és a DEA puhagerincű hivatalnokaiig és a mexikói drogbárókig) és mindegyik szintjével alaposan megismertet. Winslow ugyan fikciót alkotott, az egészen mélyre hatoló hitelesség okán könyve mégis tűnik inkább dokumentumregénynek. Ezért is van az, hogy a több szálon futó, rengeteg alakot mozgató, harminc év történetét feldolgozó regény központi alakjai (egy drogellenes ügynök, egy drogbáró, egy bérgyilkos, egy pap és egy luxuskurva) bár kitalált figurák, mégis valahogy úgy érezzük, valódi alakokkal van dolgunk, s ezt az érzést csak felerősíti, amikor olyan szereplők bukkannak fel egy-egy fejezetben, akiket már a híradásokból is jól ismerhetünk.
Kiábrándító, nyomasztó és lehangoló világ tárul elénk a Drogháború című zseniális könyv lapjairól, aminek tényleg csak egy hibája van: meghagyhatták volna a mű eredeti címét (The Power of the Dog, vagyis A kutya hatalma). Talán nem annyira hatásos, mint a magyar, viszont sokkal kifejezőbb.