A hollywoodi szikratávírón beérkező hírek közül a legtöbb azonnal eldobható, de azokat mindig érdemes végigfutni, amelyek Ed Harris
soron következő munkáiról szólnak. Az idén 58 éves színész szakmájának ritka példánya: azon kevesek egyike, akik még egyetlen szerepüket sem vették félvállról (ilyenre legalábbis nem emlékszünk), akik soha nem kényelmesedtek el, ötven felett is edzésben tartják színészi énjüket.
Volt egy pillanat, valamikor a nyolcvanas évek vége felé, amikor úgy tűnt, Harrisből piaci tényező, magyarul filmsztár lesz. James Cameron ugyan még nem volt az a mindenható tótumfaktum, mint amilyen manapság, de már ekkor is minimum remekművet várt tőle mindenki. Annak fényében még inkább, hogy a rendező egy végig az óceán mélyén játszódó, földönkívüliekkel kecsegtető akciódrámát ígért a rajongóknak. Ez volt az Abyss – A mélység titka Harrisszel a főszerepben, melynek a legóvatosabb becslések szerint is sztárt kellett volna faragnia az addig főleg drámai karakterszerepekben brillírozó színészből. Ám mint már oly sokszor a világtörténelem folyamán, ezúttal is porszem került a gépezetbe, és a produkció akkorát bukott, hogy a Május 1. moziig is elhallatszottak az utórezgések. Ha nem is hozta meg az Abyss a várt mennybemenetelt, de túl nagy kárt azért nem tett Harris színészi megítélésében, legalábbis semmi olyat, amit ne lehetett volna egy-két komolyabb mellékszereppel helyre ütni. Ennek a célnak a New York-i ír maffia berkeiben játszódó A pokol konyhája maradéktalanul meg is felelt (Harris egy középvezető maffiózót alakított Sean Penn és Gary Oldman partnereként), a David Mamet darabjából készült Glengarry Glen Rossszal (melyben Al Pacinóval, Jack Lemmonnal és Kevin Spacey-val passzolgatta a drámai magas labdákat) pedig már át is tornázta egyenlegét a pozitív tartományokba. Az évtized egyetlen szembetűnő melléfogását az 1994-ben készült Dugipénzzel (özvegy apa és az aranyszívű utcalány románca) sikerült elkövetnie, máskülönben azonban egy csomó jól szabott, makulátlan mellékszerep (A cég, Nixon, A szikla, Truman Show) sorakozik a filmográfiában.
Az új évezred küszöbén Harris valóra váltotta minden színész álmát, ám kollégái többségével ellentétben megtévesztően filmszerű filmet rendezett. Főszereplőjéül a híres és híresen önpusztító életmódot folytató festőművészt, Jackson Pollockot választotta, akit természetesen saját maga alakított, míg az önfeláldozó élettárs szerepét Marcia Gay Hardenre osztotta. Bár Harrisé volt a látványosabb alakítás, a színész „csak” az Oscar-jelölésig vitte, szoborból azonban csak Hardennek jutott, aki győzelmével alaposan megtréfálta a fogadóirodákat. Sokáig úgy tűnt, a Pollock egyszeri kirándulás volt csupán a kamera túlfelére, hiszen az elkövetkező évek a már kipróbált színészi metódus szerint míves hollywoodi produkciók jól jegyzett karakterszerepeivel teltek. Erre az időszakra esik az Egy csodálatos elme, mely Harris és Ron Howard második közös munkáját jelentette, Az órák, melyben Harris egy haldokló AIDS-beteget játszott és a Philip Roth regényéből készült Szégyenfolt, amely Anthony Hopkinsszal és Nicole Kidmannel hozta össze a színészt. Az utóbbi időkben két osztályon felüli thrillerben (Hideg nyomon, Erőszakos múlt) is felbukkant, s remélhetőleg hamarosan eljut mihozzánk is második rendezése, az Appaloosa című western is.
Ed Harris filmjei a héten:
Szégyenfolt
VIASAT3
19., vasárnap, 23.00 |
vissza
vissza a lap tetejére
