Interjú
Csuja Imre
2008-42. szám / Köves Gábor
Az elmúlt években szinte alig volt olyan magyar film, amiben ne szerepelt volna.
 Kigler faterja volt a Moszkva térben, Csoki az Üvegtigrisben, Tasi az Ébrenjárókban, Traktor az Argóban, Batu kán a Magyar vándorban, Csordás a Rokonokban, Vegasz a Kész cirkuszban, Lovász a Lorában, Lakatos a Megy a gőzösben. Most a Para főszerepét alakítja, Lajost, az ötvenes ex-rendőrt. Csuja Imrével beszélgettünk.
A Para bemutatójához időzítve megjelent egy ún. filmkönyv, melyből többek közt kiderül, hogy a Para a 60. filmed. Nyilvántartod az ilyesmiket?
Cs. I.: Nem, ezt nem én tartom számon, a forgatásra látogattak ki újságírók, és az egyikük említette, hogy épp a hatvanadik filmszerepemnél tartok. Megdöbbentően nagy szám, de nyilván ebben benne vannak az egészen apró mellékszerepek is.
Mi volt a legelső filmes munkád?
Cs. I.: Ez egy nagyon pici szerep volt még főiskolás koromban. Simó Sándor Viadukt című filmjében került sor rá, ebben voltam én egy katonatiszt. Ez a film Matuska Szilveszterről szólt, és nekem a lezuhant szerelvényből kellett félig kilógnom. Ez volt az első jelenésem, s volt egy angol mondatom is. De ugyanígy a főiskolás évekre esett Bacsó Pétertől a Te rongyos élet!, amiben rendőr voltam. Ott éppen azt találtam ki, hogy tudok írógépelni, és két ujjal pötyögtem egy hivatalos levelet.
Melyik film jelentette a kitörést a háttérszerepek közül?
Cs. I.: A Hosszú alkony, Janisch Attila filmje. De ez már 1997-ben volt. Aztán ott volt a Kisváros című sorozat is, amibe elég sokszor visszahívtak.
Ez a „visszahívtak” azt jelenti, hogy visszaírták a szerepedet a történetbe?
Cs. I.: Nem, ez annyit jelentett, hogy mondjuk egy fél év elteltével megint megjelent például egy hülye gengszterfigura, és akkor valaki azt mondta, hogy hívjuk megint a Csuját. Így aztán többször is előfordultam a sorozatban, különböző szerepekben. Vagy tíz ilyet játszottam, többnyire gengszterfigurákat, de nagyon élveztem azokat is. De az első igazi mozifilm, amiben felfigyeltek rám, a Hosszú alkony volt. A buszsofőrt játszottam, egy nagy, dög Ikaruszt kellett vezetnem. Innentől kezdve szinte folyamatosan jöttek a filmek. Jött a Portugál filmváltozata, amit a mai napig játszunk a Katonában, aztán jött a Török Feriék generációja, Miklauzic Bence (az Ébrenjárók rendezője – a szerk.) és a többiek. Török Feri filmje, a Moszkva tér szorosan együtt forgott az Üvegtigris első részével.
A Török Feri által is képviselt fiatal rendezőgeneráció tagjai milyen figurákban gondolkodnak veled kapcsolatban?
Cs. I.: Nyilván kihasználják, ha szabad így mondani, a komikusi vénámat. De ennél azért többről van szó, én inkább tragikomikus alkatnak érzem magam. A Para is ilyen szerep, ez a film is a kisemberek harcáról és kvázi győzelméről szól.
Melyik filmszereped lógott ki ebből a sorból? | hirdetés
 |
|
Cs. I.: Például a Mundruczó Kornél filmje, a Nincsen nekem vágyam semmi ilyen volt. Azon a szerepen először meglepődtem. Ez egy ügyvéd figurája volt, akinek van egy titkos élete. Zavarba ejtő helyzetnek tűnt, kezdetben távol éreztem magamtól, de végül is abban a tekintetben mégsem állt annyira távol, hogy én is tudok szeretni és szerelmes lenni, csak itt egy másik férfi, és nem egy nő volt az, akihez vonzódom. De az érzelemgazdagságot, a szeretetérzést ugyanúgy kellett ábrázolni, mint máskor.
Egy ilyen szerep esetén többet próbálsz, jobban támaszkodsz a rendezőre?
Cs. I.: A Mundruczóra mindig rá lehetett hagyatkozni. Itt aztán semmilyen túlzás nem volt megengedhető, mindent abszolút őszintén kellett eljátszani.
A Para esetében próbáltatok?
Cs. I.: A Paránál próbafelvételeket is tartottak, klasszikus casting, szereplőválogatás volt. Többen is pályáztunk a szerepre, és a castingon dőlt el, melyikünk kapja. A többiek, amennyire tudom, mind eltérő alkatú, másmilyen habitusú színészek voltak.
Adtál már vissza filmszerepet?
Cs. I.: Maximum nem tudtam valamit elvállalni, de visszaadni még nem adtam vissza semmit.
Azóta, hogy befejeződött a Para forgatása, hívtak más mozifilmhez?
Cs. I.: A Valami Amerika 2.-ben egy gengsztert játszottam. Herendi Gáborral arra törekedtünk, hogy ez egy minél inkább hétköznapi, egyáltalán ne kirívó figura legyen, akinek van egy lánya, akit imád, és vannak testőrei, akikre csak ránéz, és már végzik is a dolgukat. Az első részben még nem szerepelt, úgy csatlakozik a történethez, hogy a lánya történetesen színésznő akar lenni, és így ismerkedik meg a főszereplő srácokkal.
Folyamatosan forgatsz, színházban játszol, rengeteget dolgozol. Hogyan kapcsolsz ki?
Cs. I.: Van egy három hónapos vizslám, hihetetlenül okos kis állat, épp hogy meg nem szólal. Tanítgatom, nevelgetem, eszelősen jó dolog ez, úgy kikapcsolja az embert! Ez az első kutyám, akivel igazán tudok foglalkozni.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
