RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2019. december 10., kedd
Judit

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Jégszívű hercegnő a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon
2019-04. szám / Jónás Ágnes

„Puccini művei mindenki szívéhez képesek eljutni. A Turandot könnyed, világos, meseszerű története és zenéje olyan érzéseket generál a nézőkben, amik garantáltan katarzishoz vezetnek” – mondja Rálik Szilvia, a Magyar Állami Operaház egyik vezető drámai szopránja, aki június 7-én
és 9-én a Turandot címszerepét énekli a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. A Liszt Ferenc-díjas, Érdemes Művész a szerep komplexitásáról beszélt lapunknak.

Az elmúlt tizenhárom évben számos alkalommal bújt Turandot bőrébe. Mik voltak az első benyomásai a szereppel kapcsolatban?
R. Sz.: Mint minden Puccini-főszerep, a Turandot is nagyon nehéz. Nemcsak biztonságos énektechnikára van szükség hozzá, hanem velünk született adottságot is igényel, hogy valaki el tudja énekelni. Mivel Puccini az egyik kedvenc zeneszerzőm, nagy izgalommal fog­tam hozzá a szereptanuláshoz, ráadásul énekmesteremtől, Misura Zsu­zsa művésznőtől nagyon hasznos technikai tanácsokat kaptam, nem mellesleg sok rendezésben énekelte már ő is ezt a címszerepet.

A világ egyik legismertebb operaremekművéről beszélünk. Lehet még újat hozzátenni az interpretációhoz?
R. Sz.: Muszáj ismerni a teljes történetet és szöveget is. Ezúttal is beleásom magam Puccini életművébe, információkat gyűjtök a Turandot keletkezési körülményeiről, az életrajzi vonatkozásokról. Nemrégiben olvastam például, hogy Liú halála megtörtént eseményen alapul, a szerző a saját életéből merítette ezt a mozzanatot.

Az ön számára melyek Turandot legfontosabb jellemzői? Hogyan írná le a közte és Kalaf között lévő kap­cso­latot?
R. Sz.: A darab fókuszában az izzó, de elfojtott szerelmi szenvedély áll, Turandot személyisége rendkívül komplex, izgalmas kettősség uralkodik a szívében. Jéghercegnőnek is nevezik, de a történet elő­re­ha­lad­tával kiderül, hogy milyen okok állnak a fagyossága és kegyetlensége mögött. A néző rádöbbenhet, hogy a jégszív helyén mégiscsak érző szív van, s hogy Turandot képes gyengéd érzelmekre, szeretetre és szerelemre, hiszen beleszeret Kalafba. Ezek után az átváltozását kell megjeleníteni, ami a zenében is megnyilvánul: a záró duett végén a hangjában és a dallamvilágban is megjelenik a gyengédség.
hirdetés

A júniusi előadás Kovalik Balázs rendezésében látható-hallható, kuriózuma, hogy Kalafot az argentin José Cura, Liút pedig a román Cristina Pasaroiu kelti életre.
R. Sz.: Nagyon örültem, hogy velük állhatok színpadra. José Curával 2008-ben már volt szerencsém együtt dolgozni: a Szegedi Nemzeti Színházban az Otellóban debütáltam az ő oldalán. Fantasztikus emberi és munkakapcsolat alakult ki köztünk. Szerintem ha két művész egy húron pendül és inspirálják egymást, azt a közönség nagyon megérzi. Cristinával egészen eddig még nem volt közös munkánk, de meg­győ­ző­désem, hogy vele is nagyszerű lesz az együttműködés, s hogy izgalmas, nívós, szép előadás születik a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon.

Elképzelhetőnek tartja, hogy Puccini, a szereposztás és a szabad tér vonzza majd a tinédzsereket és a huszonéveseket?
R. Sz.: Abszolút. Tisztában vagyok azzal, hogy a fiatalok még mindig nehezebben húzhatók be az opera világába, mint popkoncertekre, de a sziget hangulata, a kellemes nyáresti miliő, egy koncert előtt elfogyasztott finom ital és egy jó séta őket is meggyőzheti. Olyan ismerőseimnek és barátaimnak, akik még nem láttak operaelőadást, mindig Puccini-darabot ajánlok, ugyanis az olasz zeneszerző-géniusz művei mindenki szívéhez képesek eljutni. A Turandot könnyed, világos, meseszerű története és zenéje olyan érzéseket generál a nézőkben, amik garantáltan katarzishoz vezetnek, nem véletlen, hogy a Nessun dorma a világ egyik leghíresebb tenoráriája. Wagner a másik nagy kedvencem, de őt csak gyakorlott operahallgatóknak szoktam ajánlani, mert az ő zenei nyelvezete meglehetősen nehéz a kezdők, a laikusok számára.

Amikor az előadóművész odaadja magát egy szerepnek testestül-lelkestül, az azért jó adag energiát kivesz belőle. Hogyan töltődik?
R. Sz.: A nyarakat igyekszem mindig rekreációra szánni. Hiszek abban, hogy mind a léleknek, mind pedig a testnek (beleértve a hangszalagokat is) szüksége van a pihenésre. Muszáj feltölteni az energiaraktárakat, hogy legyen miből építkezni és adni a közönségnek a következő szerepmegformálás alkalmával is. Merthogy ez a legfőbb feladatunk. Adni és élményekkel megtölteni a közönség szívét estéről estére.



vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor