Impresszum | Előfizetés  
  2024. július 15., hétfő
Henrik, Roland

 
 
Nyomtatható változat
Interjú
Kihagyhatatlan élmény: a Luxemburg grófja szeptembertől a József Attila Színházban
2024-05. szám / Boros Norina

Üdvözöljük a József Attila Színház klasszikus operettjeinek csodálatos világában! Az elmúlt évtizedekben számos emlékezetes pillanatot élhettünk át a színpadon, kezdve A régi nyár va­rázsától (1983), majd 1986-ban Boccaccio bűvölte el a közönséget. 1991-ben a Mesék az írógépről,
1994-ben az Én és a kisöcsém szórakoztatott, míg 1996-ban a Párizsi divat hódított meg bennünket. 1999-ben az Egy csók és más semmi varázsolt mosolyt az arcunkra, majd az új évezredet 2001-ben a 3:1 a szerelem javára nyitotta meg, 2003-ban pedig a Nebántsvirág hozta el a varázslatot. 2017-ben a Csókos asszony kacagtatott meg minket, most pedig 2024-ben a Luxemburg grófja operett kápráztat el bennünket. A lenyűgöző előadás szövegkönyvét a 14 éve együtt alkotó szerzőpáros, Galambos Attila és Szente Vajk írták. A sikerre való tökéletes felkészültség garantált, most a rendezőt, Szente Vajkot kérdezem.

Az operett és a zenés vígjáték műfajának pontos meghatározása ho­gyan lehetséges?
Sz. V.: A József Attila Színház repertoárjában a zenés vígjátékok min­dig is meghatározó szerepet játszottak. A 20. század második felében írt zenés vígjátékok ugyanis gyakran közelítenek az operett stílusához, mert az operett kifejezés alá, csakúgy, mint a musical esetében, sokféle alkotást sorolhatunk. Az operettől általában azt hisszük, hogy a 20. század eleji arisztokratákról szól, és a szerelmespárok végül meg­ta­lál­ják egymást. Az operett műfaja azonban sokkal szerteá­ga­zóbb ennél. A Luxemburg grófja minden tekintetben operett, ugyanak­kor a műfajok folyamatos fejlődésen mennek keresztül.

Hogyan lehet a szövegkönyvet modernizálni anélkül, hogy elveszítené a klasszikus darab eredeti báját és jellegzetességeit?
Sz. V.: Megállapítható, hogy Lehár Ferenc zenéje kiváló, és a történetvezetés tele van ötletekkel, azonban észrevettük, hogy azok a humoros elemek, amelyek száz évvel ezelőtt még működtek, ma már nem hatnak. Csináltattunk az eredeti változatból egy fordítást. Elolvastuk, és azt tapasztaltuk, hogy a történet szuper, csak a mondatok nem úgy csengenek ma már, mint régen. Ebben semmi kivetnivalót nem látok, nem várhatjuk el, hogy a régi viccek a mi korunkban működjenek, hiszen a humor folyamatosan változik. A német szerzők által megírt történetet megtartottuk, de új dramaturgiai szálakkal és motivációkkal gazda­gítottuk a szereplők döntéseit. A dalszövegek is újak, de Gábor Andor emblematikus sorait megőriztük, hogy a nézők azonosulhassanak velük, azt érezzék, hogy igen, ezt a dalt ismerjük.
hirdetés

A mű első bemutatója Kecskeméten volt, ahol óriási sikert aratott. Milyen kihívásokat látsz a József Attila színházi bemutató esetében?
Sz. V.: Fontosnak tartom, hogy bizonyos előadásokat, melyek valahol sikeresek voltak, más helyeken is bemutassanak. Ez a módszer a nyugati színházi struktúrában is jól működik. Szerintem Magyarországon nem túl gyakoriak az olyan igazán sikeres előadások, melyek legendássá válhatnak. Kétféleképpen lehet. Az egyik, hogy egy színdarabot több helyen mutatnak be, ilyen például A dzsungel könyve vagy a Csoportterápia. Ebben az esetben csak az írott mű azonos, a megfogalmazási forma más és más. A másik lehetőség a replika előadások, ahol nemcsak a színdarabot, de ugyanazt a vizualitást kapják a nézők, mint amit az eredeti előadásban láthattak. Ilyen például a Legénybúcsú című darabom, amely számtalan magyar nyelvű színházban és már külföldön is megy azonos díszletben és ugyanazon rendezői instrukciók mentén. Ha valaki megnézi a Mary Poppinst New Yorkban és utána Londonban, ugyanazt az előadást fogja látni. Ez így van jól. Egyszer valaki kigondolja jól, majd minőségesés nélkül tudja bemutatni egy másik színházban. Mindkét módszer erős jövőkép lehet a színházak számára. Fontos megfigyelni, hogy van-e olyan előadás, ami méltó arra, hogy átmenjen egy másik színház színpadára. A Luxemburg grófja ment Kecskeméten, szeptembertől a József Attila Színházban lesz látható. Ám mivel a teljes alkotócsapat ugyanaz maradt, nincs megkötés, hogy a darabot ugyanúgy kellene megcsinálni. Már most vannak olyan gondolataink, amelyeket máshogy fogunk megvalósítani. Így bátran jöhetnek a József Attila Színházba is azok, akik látták Kecskeméten, mert biztosan lesznek feledhetetlen pillanatok.

Az olvasópróbán úgy fogalmaztál, hogy az eredeti darab arról szól, hogy mennyire fontosak a belső érté­kek, és nem minden a pénz. A Luxemburg grófja az általad színpadra állított változatban mélyebb tartalmat hordoz. Mi ez?
Sz. V.: A darabban rejlik az emberi szív sokszínűsége, és ahogy végigkísérjük a karakterek útját, felfe­dezhetjük a különböző szerelmek változatos arcait. A plátói, szenvedélyes, biztonságos, tépelődő és sírig tartó szerelmek mind megtalálhatók a történetben, és mindegyiknek sajátos humorú és szép vonatkozásai vannak. Az utolsó jelenetben René (Fekete Gábor) és Sir Basil (Fila Balázs) összefoglalja, hogy ezt az egészet hogyan igyekezzünk megélni, és mennyire gyakori az, hogy rossz döntéseket hozunk abban a dologban, amit szerelemnek hív az emberiség. Sokszor a döntés maga nem bír olyan súllyal, mint az arra való reflexió.



vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor