Bóta Gábor
Liliomfi – Örkény Színház
2012-10. szám / Kritika (4,5)
Mohácsi János rendező és a darabot szintén átíró testvére, Mohácsi István kicsit puskaporossá tették Szigligeti Ede Liliomfi című vígjátékát. Miközben remekül működik a szokásos bohózati gépezet, elhelyeztek a szövegben aktuális szurkapiszkákat, sőt, kisebb-nagyobb bombákat is.
Olyan világot mutatnak, amiben nem lehet nyugton maradni, valahogy senki nem érzi jól magát, sok az elfojtás, a hazugság. Ideges mindenki, ettől játsszák meg magukat az emberek, mintha ők is vándorszínészek lennének, mint Liliomfi és haverja, Szellemfi. Kicsit mindenki ripacs. Lesi, hogy amit tesz, mond, milyen hatást vált ki. Polgár Csaba Liliomfiként mindenre rátesz még egy lapáttal meg még egy lapáttal, hivatásába belehabarodott önimádó. Mariskaként, a szerelmeként Törőcsik Franciska hamvas, naiv lány, aki azért pillanatok alatt ellesi Liliomfitól a célravezetően ügyes füllentés, a megjátszás mesterségét.
Mohácsiék kreáltak még egy színészt, Rózát, aki szegény, Szandtner Anna megformálásában, a fiúk mellett sem a színpadon, sem magánéletileg nem rúg eléggé labdába. Nála kevésbé már csak Kamilla kisasszonynak vannak esélyei. Für Anikó nem rútra maszkírozott aggszüzet domborít. Potenciális nő, ha nem lenne ennyire mániásan szeretetéhes, tán bele is lehetne szeretni. Máthé Zsolt Szellemfije utálja, hogy szekundáns Liliomfi mellett, hol játékosan, hol durcáskodva állandóan vetélkedik vele.
Gyuri pincér és a fogadós lánya, Erzsi is, miközben egymásba habarodtak, állandóan perpatvaroznak. Vajda Milán egy, ebbe a közegbe egyáltalán nem illő, talpig becsületes felszolgálót ad, aki ilyen világban mulyának, mamlasznak hat, de aztán csak beletanul a módiba. A Takács Nóra Diána által játszott Erzsi meg eleve tudja. Bíró Kriszta szomszédasszonya, ha már egyáltalán nem képes érvényesülni, legalább a lábatlankodás nagymestere. Némedi Árpád, groteszkbe fordulva, a bukott szabadságharc utáni időkben cimbalmosként bujkálni kényszerülő, tán mégis élő Petőfi. Vagy csak annak nézik. | hirdetés
 |
|
Gálffi László Szilvai professzorként női ruhában is veszettül komédiázik, ám közben eljátssza azt a fájdalmat is, hogy öregedő embernek már nem dukál szép, fiatal lány. A slusszpoén Epres Attiláé. Pesti fogadósként, gazdag emberként színházat vesz. Újdonsült igazgatóként megveregeti Liliomfi vállát, közli vele, hogy nagyszerű színész, de a következő évadot nélküle képzeli el.
A kajánul gunyoros előadásból bizony kitetszik, hogy lehetünk bármilyen nagyszerűek, ez manapság valamennyiünkkel akármikor előfordulhat.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
