PM Online | Színház

A Játékszín mutatja be Robert Thomas és Jack Popplewell A hölgy fecseg és nyomoz című bűnügyi bohózatát a főszerepekben Vári Évával és Gálvölgyi Jánossal, Szilágyi Tibor rendezésében.

Nemcsak a színpadon, de a magánéletben sem találkoztak még a Hölgy fecseg és nyomoz olvasópróbájáig. Hogyan készültek az első személyes találkozásra?
V. É.: A híradóban is elmondtam, hogy olyan különös, amikor valaki egy városban él egy kollégájával, és nem hogy nem játszott még vele, de még csak nem is találkoztak soha. Mondjuk, én se járok sehova, János azt mondja, hogy ő sem, így persze könnyű nem találkozni… Mindenesetre izgultam, hiszen egy próbán mindenki nagyon érzékeny állapotban van, nem mindegy, hogy a partnered hogy néz rád, hogy nyúl hozzád. Az ember akárhány éve van a pályán, valahol mindennap újrakezdi. Jánossal szuper, csodálatos kolléga, kisüt a nap, amikor bejön a színházba. Remélem, ő is így gondolja rólam…
G. J.: Izgatottan vártam az első találkozást. Vári Éváról sok jót hallottam, a kollégák nagyon szeretik őt, tehát volt egy „elvárásom” is, el-Vári Éva, mondhatnám. Olyan személyiség, akit nagyon lehet szeretni, és most már ki merem jelenteni, hogy nem csalódtam, sőt!

Amikor először olvasták a művet, milyen érzésük volt?
V. É.: Én nem szeretem a krimit, nem vagyok rajongó, mert kevés olyat láttam, olvastam, amin tényleg lehetett izgulni. Amikor ezt a művet elolvastam, akkor úgy éreztem, hogy végre nem egy tinglitangli darab, profi író írta, jól játszhatók a szerepek, fordulatos a történet, jellemeket, emberi sorsokat mutathatunk meg.
G. J.: Én elfogult vagyok. mert nagyon szeretem a krimiket, a tisztességes krimiket. Nekem nagyon tetszett a darab és a szerepem is.

Milyen együtt dolgozni a megszűnt budapesti kamaraszínházas kollégákkal és Csonka Andrással?
V. É.: Hát nem gyönyörű a mi pályánk? Az embert naponta érik csodák. Csonka Andrist ismertem, sokszor nézett meg engem, és is láttam őt. Amikor mondták, hogy a partnerem lesz, rögtön azt fogalmazódott meg bennem: jó, hogy

találkozunk jó emberekkel. A többiektől is új impulzusokat kapok, boldogság, hogy megint egy színpadon állhatunk! Az mindenképpen jó, ha olyanokkal találkozol, akiknek mások a színészi eszközei, mint a tiéd, akik másként gondolkodnak, mint te.
G. J.: Csonka András a családunk régi barátja, nálunk ő családtag. Az első prózai szerepét is velem játszotta. A többiek közül Lévay Vikit ismertem, ő szerepelt nálam a Gálvölgyi Show-ban is, és nagy meglepetés volt, hogy a Jutalomjátékban is együtt dolgozhatunk a Játékszínben. A többiekről is csak csupa jót mondhatok.

Voltak-e valaha valóságos krimi-szituációban a magánéletben?
V. É.: Olyan értelemben voltam, hogy több alkalommal is betörtek hozzám, úgy is, hogy otthon voltam. Megijedtem és feltettem a laza kérdést, hogy ki vagy. Választ nem kaptam, még szerencse, hogy nem ütöttek le. Utána sokáig úgy éreztem, hogy én ebben a házban nem tudok tovább élni.
G. J.: Hála Istennek nem, az ember szerintem addig szereti a krimit, amíg külső szemlélője, valójában nem is szeretnék igazi krimi hőse lenni.

Mindketten Kossuth-díjas művészek, mit jelent ez a kitüntetés?
V. É.: Most, hogy megvan… Én ugyanúgy játszom és gondolkodom a színházról, mint amíg nem kaptam meg. Csodálatos elismerés, és elárulom, hogy mindennap meg is nézem, és naponta eszembe jut, hogy vajon tényleg megérdemeltem-e, hiszen mellettem a pályán annyi kiváló kolléga ment el úgy, hogy nem volt semmiféle kitüntetése. Nap mint nap eszembe ötlik, hogy milyen szerencsés vagyok. A legizgalmasabb az volt, amikor megkaptam az értesítést, és amikor átvettem, de azóta ugyanúgy megy tovább az élet. Szerintem azt, hogy Kossuth-díjas vagyok, senki nem tudja a közeli barátaimon kívül, de nem is fontos.
G. J.: Mindenféle kitüntetés – és nekem sok díjam van – azt jelenti, hogy valahol valakik tudomásul veszik, hogy vagy, létezel, és a munkád nem olyan rossz. A díjakat azok kapják, akiknek adják, mondta Makláry Zoltán… Ettől még nagyon nagy dolog. Amikor a közönség este eljön a színházba, nem tudja, hogy ki Kossuth-díjas, ki Jászai-díjas, kinek nincsenek díjai, a nézőt csak az érdekli, ami aznap este a színpadon történik. A hölgy fecseg és nyomoz szerintem parádés lesz!