Interjú
Magyabszurdok
2013-03. szám / Szepesi Krisztina
Parti Nagy Lajos szerint ki kell mondani, amit gondolunk, ő pedig ezt lassan két éve az Élet és Irodalom hasábjain teszi heti rendszerességgel, Magyar mesék címmel. A stílus különlegesen ironikus, éppúgy, ahogyan a tartalom is, nem is véletlen, hogy színpadra kívánkozott.
 Méghozzá Dés László zenei improvizációival. A Fülkefor és vidéke című zenés felolvasószínházat március 13. óta láthatja és hallhatja a közönség a Belvárosi Színházban.
Nagyjából 2 éve kezdte sorozatát az ÉS-ben, melyben elég konkrétan kritizálja a jelenlegi politikai helyzetet. Akkor szakadt el a cérna?
P. N. L.: Igen, két éve kezdtem, s bár a cérna elszakadása, isten áldja a képzavart, hosszú folyamat, mondhatjuk, akkor szakadt el. Nem mintha nem beszéltem volna korábban is mindarról, ami elkeserít, felháborít; kötetnyi tárcám, publicisztikám, interjúm van közéletről-közérzetről, ha úgy tetszik, politikáról, akár csak az utóbbi tíz évből is, de ez a sorozat 2011 áprilisában kezdődött. Az első „évad”, az első 53 írás Fülkefor és vidéke címmel tavaly meg is jelent a Magvető Kiadónál. Magyar meséknek neveztem el őket, magyarni magyarok, de mesének álmesék, a népmese bizonyos elemeit, nyelvét imitáló kisformák. Magyabszurdok a rögvaló abszurditásáról, glosszák „a helyzet” margójára. Épp március 20-án kell a 100. mesét leadnom, hogy pontosan hol a vége, nem tudom. Most úgy tervezem, 2014 tavaszáig, a választásokig írom. Nagyobb részét veszi el a munkaidőmnek, az életemnek, mint szeretném, ez nem panasz, én döntöttem így, azt látom, továbbra is szükségem van rájuk. Az, hogy nem csak nekem, az egyszerre öröm és rémület.
A Magyar mesék nyelvezetének miért ezt a tájszólást imitáló stílust választotta? Esetleg mert manapság nem lehet egyenesen kimondani a dolgokat?
P. N. L.: De ki lehet, egy közepes civil kurázsival még ebben a leépült jogállamban is ki tudja mondani az ember nyilvánosan is, amit gondol. Sőt, azt gondolom, ki kell mondani, „manapság” különösen, épp az ország és mindannyiunk élhetősége érdekében. Ki-ki a maga módján. Ennél direktebben, még több „névvel, címmel, telefonnal” én nem tudok beszélni. Ez esetben a nyelv nem fedés, nem virágnyelv, sőt, az irónia szellemében épp leleplezi azt, amit pro forma virágba borít. A forma, illetve a nyelv adta és adja magát, már csak a kontraszt miatt is: egy archaikus, bár mű-nyelvet, általam kevert mese-nyelvet használni a legmaibb bornírtságok körülírására, ez stilárisan elég termékenynek, elég teherbírónak tűnt. és tűnik máig is a számomra.
| hirdetés
 |
|
Mit lehet egy ilyen sorozattal elérni? Célja például az olvasók véleményének formálása?
P. N. L.: Ha valaki körülnéz Magyarországon, hamar beláthatja, hogy okom bőven volt és van a magyar mesékre. Célom, amennyiben ez annak nevezhető, leginkább olyasmi, hogy egy hagyományos, mégis szabad műformába „becsatornázzam” az írói, állampolgári köz-érzetemet. „Agitatív” céljaim nem voltak és nincsenek, ezt a forma, az alapvetően ironikus hangnem sem engedné meg, és az alkatom sem. Az persze igaz, hogy minden írás, a legpolitikátlanabb is, formálja bizonyos fokig az olvasó véleményét, de egyik se változtatja meg villámcsapásszerűen, illetve önmagában.
Dés Lászlóval a két CD hangfelvételénél kezdődött a közös munka. Hogyan talált benne partnerre?
P. N. L.: Hogy ennyire mondásra, pódiumra való ez a kisforma, azt kezdetben nem gondoltam, arra közben jöttem-jöttünk rá Magos Györggyel, Varga Viktorral s persze Déssel, akivel, ha jól emlékszem, 2009-ben, a Zsidó Nyári Fesztiválon léptünk fel először együtt. Azóta őszinte örömömre több és többféle alkalom adódott. Mikor az Iglbauer Stúdióval felvettük a két Fülkeufória-CD anyagát – s nemrég a harmadikat is –, magától értetődött, hogy Dés improvizáljon a mesék köré-mögé, a közökbe, kicsi résekbe. Ezek fantasztikus zenék, sajnáltam, hogy korlátozza őket a terjedelem, a lemez mint műfaj, ezért azt gondoltuk, legyen egy teljesebb, zenésebb változat. Tavaly adtunk egy egész estés Fülkefor-koncertet az újlipótvárosi zeneiskolában a Pozsonyi Piknik javára, s itt döntöttük el, hogy folytatjuk. Dés megkereste Orlai Tibort, akinek tetszett az ötlet.
Folyamatosan születnek az új írások. Eszerint a Fülkefor esteken is mindig újdonságokat lehet majd hallani?
P. N. L.: A zene az mindig garantáltan újdonság lesz, hiszen az improvizáció a mesék kapcsán, körül, apropójából jön létre. Úgy tervezem, a szöveg is változni fog, természetesen nem egy-egy mese szövege, hanem hogy mik hangzanak el, milyen sorrendben. Fogok cserélni, bevonni új, eddig nem olvasott darabokat, nagyjából azonos terjedelműek, ebből a szempontból könnyen szerkeszthető az előadás. Alighanem a legújabb, még tán meg se jelent mese is elhangzik majd, minden attól függ, mit és mennyit bír el az este, mert azért ez a műfaj, minden lazasága ellenére, színház, felolvasószínház. Óvatosan inkább úgy mondanám, a Fülkefor és vidéke változatlan, de vannak, lesznek módosulások, átrendeződések. Arra törekszünk, hogy aki netán másodszor is meg akarja nézni-hallgatni, az se unatkozzon.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
