Interjú
„Ez tiszteletadás a régieknek” - Pelsőczy Réka a Római vakációról
2013-05. szám
A Római vakáció című filmet 60 éve mutatták be Audrey Hepburn és Gregory Peck főszereplésével, amelynek Cole Porter-slágerekkel dúsított színpadi változatát július 26-án mutatja be az Orlai Produkciós Iroda a Szentednrei Teátrummal közösen. Pelsőczy Réka rendező mesél a készülő előadásról.
 Honnan jött az ötlet, hogy a Római vakációt mutassátok be az Orlai Produkcióval? Mi alapján választottátok éppen ezt?
P. R. : Orlai Tibor évek óta szeretett volna egy darabot Fekete Ernőnek. Zöldi Gergely dramaturg rengeteg darabot adott elolvasásra, volt már egy majdnem biztos befutó, de az utolsó pillanatban a Római vakáció beelőzött. Én nagyon örülök ennek. Ernő igazi klassszikus értelemben vett férfiszínész, az ő korosztályában, nem is tudok még egy ilyet mondani. Elegáns, van benne tartás, szemérem, és gyönyörű a hangja. Nagyon illik rá a szerep. Tenki Rékát már Ernő mellé vállasztottuk. Az ő érzékenysége, bája és humora nagyon passzol az Audrey Hepurn által életre keltett figurához. Már a plakátfotózáson éreztem, hogy a szereposztás telitalálat.
Hernádi Judittal, Márton Andrással, Nagy Dániel Viktorral is most dolgozom először, ami nagyon izgalmas. Szikszai Rémusszal, és Cseh Judittal és a stáb nagyon sok tagjával már nem ez az első közös munkánk.
Nagyon jól próbálnak a színészek. Rengeteg ötletük van, jól állnak egymásnak.
Létezik a filmnek darabváltozata, vagy ti írtátok át a forgatókönyvet színpadi szöveggé?
P. R. : Létezik darabváltozat, amit Paul Blake írt a film alapján. Ő rakta bele a Cole Porter dalokat is, amitől igazán Hollywoodban érezhetjük magunkat. Igazából ez adta az ötletet a rendezői koncepcióhoz is… A mi előadásunk egy filmgyári stúdióban fog játszódni, ahol a nézők kicsit beleshetnek a kulisszák mögé…
Miért izgalmas most, ma ez a történet? Mi érdekelt téged benne igazán?
P. R. : Nagyon szeretem ezeket a régi filmeket… Ezeken nőttem fel, néztem nagymamámnál nyáron délutánonként a tévét a nyaralóban. Imádtam tévét és filmeket nézni, teljesen elvarázsolódtam a nagy színészektől, a zenéktől , a táncoktól. Nem tudom, miért, de valahol nagyon mélyen érint ez a világ… ez az álomvilág. Belefeledkeztem a mesékbe, de közben tudtam, hogy ezek színészek, nem embereknek tűntek, hanem földöntúli lényeknek. Ez a rendezésem tiszteletadás, vagy megemlékezés nekem a régiekről. | hirdetés
 |
|
Hogyan sodródtál át színészből rendezővé? Van valami, amit rendezésben jobban ki tudsz fejezni, ki tudsz élni, mint színészként?
P. R. : Egy viccelődés folytán alakult úgy, hogy elkezdtem rendezni, egy tréfálkozás volt, hogy “na várj csak, majd megrendezem a…”, és addig-addig viccelődtem, amíg valóság nem lett belőle… Ez a véletlen annyira megváltoztatta az életemet, hogy mára alapgondolat a számomra, hogy az élet jobban tudja, hogy mi kell nekünk, mint mi magunk. Ezért igyekszem nem ragaszkodni semmihez, nem küzdeni, nem akarni. Sok mindent ki lehet kényszeríteni a sorstól, kapcsolatot, állást, bármit… de nem nagyon van benne köszönet.
A Katona, ahol színészként dolgozol, alapvetően művészszínház, de most rendezőként szórakoztató színházban próbálsz. Mi az, ami elsősorban vonzó a szórakoztató színházban?
P. R. : Színészként is, nézőként is mindenevő vagyok. Egy kitételem van: a minőség. A színészeknek öröm mindenfélét játszani, és kell is, hogy minden oldalukat kipróbálhassák és gyakorolják.
A romantikus mesék, sok humorral - hájjal kenegetík a színész lelkét… Ritkán vagyunk szerelmesek, igazán szerelmesek, az életben mindig bonyolultak, és nehezek a dolgok… Jól esik újra naivan és odaadóan szeretni és vágyakozni, anélkül, hogy ezekre kelljen gondolni. Jó ilyet játszani. De a könnyű műfaj egyáltalán nem könnyű. Igazi egyéniségek kellenek hozzá. Ezek nálunk szerencsére adottak.
Forrás: Orlai Produkciós Iroda
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
