„A leromboltat építsd fel, a felépítettet őrizd meg”
Koronázási Ünnepi Játékok
2013-07. szám
Grandiózus díszletek között, modern látványtechnikával, több mint száz fellépővel, a magyar királyok egykori koronázótemploma helyén, Magyarország legnagyobb szabadtéri színpadán elevenedik meg István királlyá avatása. A szertartásjáték augusztus 17–18-án a székesfehérvári Koronázási Ünnepi Játékokon tekinthető meg.
 Szikora János, a rendezvény ötletgazdája, a Vörösmarty Színház igazgatója elismert szakemberek tudományos kutatásaira alapozva szeretné megidézni a történelmi múltat, Szent István életét és korát.
SOMOGYI GYŐZŐ
Kossuth-díjas grafikus, festőművész, történész munkásságát áthatja a magyar középkor képzőművészetével és kultúrtörténetével való foglalatosság.
S. Gy.: Sokan mondják, hogy Don Quijote vagyok, aki azt képzeli, hogy a középkorban él. Gyakorló lovas hagyományőrzőként testközelből tudom beleélni magam az akkori emberek gondolkodásába, habitusába. Hadiviselet-rekonstrukciókkal foglalkozom, ismerem a ruhák, fegyverek legapróbb részleteit.
Elsősorban viselettörténeti szempontból vizsgálja a magyar őstörténetet, de a történelem eseményei elől sem lehet kitérni.
S. Gy.: A magyarság elképesztő katonai erőt és gazdasági potenciált képviselt, hiszen abban a korban, amikor egymást érték a háborúk, magyar földre a honfoglalás óta nem tette a lábát ellenség, mi viszont ötven éven át megszállás alatt tartottuk egész Nyugat-Európát. Szent István ugyan fiatal volt, de apja, Géza bevezette őt a nagypolitikába.
Tehát István királyt nem egy bizonytalan, tétova ifjúnak kell elképzelni?
S. Gy.: Gyakran ábrázolják frissen megtért, jámbor, csetlő-botló fiúcskaként, tévesen. Egy hatalmas birodalom vezetője. Benne volt egy lovas íjász nép keleti fejedelme, de a világméretekben gondolkodó politikus csírája is. Megjelenésében merész, magabiztos pusztai fejedelem, ugyanakkor mélyen hívő keresztény. Az akkori lovagideál a nagyon kemény férfi volt. Puhányként nem lehetett életben maradni. Maga a vallásosság is olyan aszkétikus teljesítményekre hegyeződött ki, mint az egy hétig való éhezés vagy a hideg kövön alvás. Emberek voltak a szó nagybetűs értelmében. Úgy érzem, hogy a koronázási ünnepségen is ezt a nagyszerűséget, nagyságot és fenséget kell ábrázolni.
Szikora János, a koronázási szertartásjáték rendezője a fiatal Istvánt tüzes tekintetű, markáns egyéniségnek látja. | hirdetés
 |
|
VARJU KÁLMÁN
a Vígszínház Junior Prima-díjas színművészét meglepte a felkérés.
V. K.: Szikora Jánossal a Vígszínházban dolgoztunk együtt először, emlékezetes és sikeres munkakapcsolat volt. Amikor megkeresett, és elmondta, hogy egy koronázási játékot rendez, és engem gondolt István szerepére, nagyon megörültem, hogy ismét közös munka elé nézünk. Kifejezetten látványos és érdekes előadás lesz. Ilyenben még nem vettem részt, nagy izgalommal várom a munkafolyamatot.
Készül már a királyi szerepre?
V. K.: A történelmi információkkal, mint bárki más, én is tisztában vagyok, hiszen ez egy meghatározó momentuma a magyar történelemnek, és mind általános iskolában, mind középiskolában tananyag. Persze, amint megtudtam, hogy ezt a szerepet osztották rám, hozzáolvastam az apróbb részleteket is, hiszen minél többet tudok erről a történelmi eseményről, Istvánról magáról, annál hitelesebben tudom majd a szerepet megformálni.
Nagyobb kihívást jelent a történelmi alakok megformálása?
V. K.: Az eszközök gyakorlatilag ugyanazok. Egy történelmi személyről nyilván több konkrétummal szolgálhat az író, a rendező, mint egy kitalált alaknál, de egy próbafolyamat alatt nem csak ezek alapján épül föl egy karakter. A művész jelleméből sok minden átültetődik, ez elkerülhetetlen.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
