Interjú
Nyugodtabb évad
2013-08. szám / Bóta Gábor
Nemcsák Károly igazgató azt mondja, hogy két évvel ezelőtt zaklatott állapotban vette át a József Attila Színházat. Még idő kell ahhoz, hogy helyreálljon a bizalom, de már nyugodtabb, eredményesebb szezont ígér.
Mit csináltál meg eddig abból, amit akartál?
N. K.: Ez a második évad arra nagyon jó volt, hogy sok minden letisztult körülöttünk. Át lehet látni, hogy gazdasági szempontból hol tartunk, milyen állapotban van a ház, hogyan indulhat el a társulatépítés. Ez nem feltétlenül arról szól, hogy alkalmazotti szinten foglalkoztatjuk a színészt, hanem hogy tudunk-e faladatot adni.
Lehetetlen újjáépíteni a szanaszét eresztett társulatot?
N. K.: Újjá van építve. Attól, hogy nem alkalmazottként, hanem vállalkozóként kötődnek hozzánk a színészek, még társulatnak gondolom azt a csapatot, amelyik nálunk játszik. A következő szezonra körülbelül 25 színésznek tudtam 2 vagy 3 szerepet ajánlani. Ez már komoly munkalehetőség, és anyagi szempontból is biztonságot jelenthet.
Utólag hogy látod? Szükségszerű volt a társulat szélnek eresztése, vagy ezt el lehetett volna kerülni?
N. K.: Biztos, hogy el lehetett volna kerülni, de én ezzel nem igazán akarok foglalkozni. Nagyon nehéz helyzetben lévő színházat vettem át. De nem én okoztam ezt a bajt. 2010–11-ben drasztikus változás történt a színház életében gazdasági szempontból is, és az anyagi helyzet abszolút meghatározza, hogy kiket tudsz foglalkoztatni. Abból a pénzből, ami rendelkezésünkre áll, a háttérszemélyzetet tudtam leszerződtetni.
Ők nagyjából azok, akik eddig is a színházban dolgoztak?
N. K.: Azok, csak sokkal kevesebben vannak. Megfeleződött a számuk. Ha kicsivel több támogatást kapnánk, a színháznak is több lehetősége lenne. Keményen kell dolgoznunk azért, hogy életben maradjunk. Ez alatt a két év alatt igen sok lehetőséget megragadtunk, amivel stabilizálni lehetett a helyzetet. Kialakult újra egy csapat, melynek tagjairól azt lehet mondani, hogy ők jelentik a József Attila Színházat.
Mennyien vannak az egykori gárdából?
N. K.: Körülbelül a csapat fele. És sok új arc jelent meg.
Azzal támadtak a legtöbbet, hogy a soproni és a Turay Ida Színházzal hozod létre a koprodukciókat, és ez így családi vállalkozásnak tűnik.
N. K.: Benne volt a pályázatomban is, hogy máshogyan nem lehet talpra állítani a színházat. Hiszen az a támogatás, amit kapunk, gyakorlatilag az alkalmazottak bérére sem elég. Minden mást meg kell termelnünk. Ha bemutatunk egy produkciót, az legalább 10–15 millió forint egyszeri költség. Amikor a színházhoz kerültem, semmi lehetőségünk nem volt arra, hogy új bemutatót tartsunk. Augusztus elsején jöttem a színházhoz, és októberben el kellett kezdenünk az évadot. Erre másként nem volt lehetőség, csak ha közös konstrukciót alakítunk ki másokkal. | hirdetés
 |
|
Más színházakkal is kialakíthattál volna közös konstrukciót.
N. K.: Igen, de a soproni színházzal ez azért volt egyszerűbb, mert az ott játszó színészek budapestiek, eleve itt próbálnak, nem éltek Sopronban soha. Sokkal egyszerűbb volt őket egyeztetni. Idén már 5 nagyszínpadi bemutatónk lesz saját erőnkből. Ebből 4 felnőtteknek, 1 gyerekeknek szól. Ezeken kívül lesz 2 kimondottan fiataloknak szóló, beavató színházi produkció a stúdióban.
Vita volt a látogatottság körül, hogy mennyire tűntek el a nézők, és mennyire nem. 580-an férnek be, és 355 látogató volt átlagosan az előadásokon. Vagyis minden előadáson lehettek volna több mint 200-al többen. Ez azért jóval rosszabb a budapesti átlagnál.
N. K.: Ezt máshogy is lehet nézni. A 13 budapesti színház rangsorában a dotáció szempontjából mi a 11. helyen vagyunk. A legtöbb színház a dupláját, tripláját kapja. Nézőszám szempontjából a 4. helyen állunk.
Ez azt jelentené, hogy a legtöbb helyen előadásonként több mint egyharmadnyi néző hiányozna. Én sokkal jobb adatokról tudok.
N. K.: Nézd, én láttam ezeket a számokat. Tényleg a negyedikek vagyunk a nézőszámot illetően. Lehet, hogy például a Radnóti Színháznak 100%-os a látogatottsága, de jóval kisebb a befogadóképessége, mint a miénk.
De abban azért egyetértünk, hogy a látogatottságotokon még lehet javítani?
N. K.: Abszolút. Másrészt a nézettségi adatokat lehetne úgy kozmetikázni, hogy nagy kedvezményeket adunk, de ha mi fél áron adnánk a jegyeket, bedöntenénk, működésképtelenné tennénk a színházat. Egy eladott fél ház többet jelent számunkra, mint egy akciózott teltház. Ha esténként nincs meg az a pénz, amivel legalább nullszaldósok vagyunk, akkor igen rossz helyzetbe kerülünk. Hiszen nekünk nem csupán az előadás bevételét kell megtermelnünk, hanem a rezsit és még sok más dolgot is. És amíg az embereknek a bizalma újra visszaáll a színházzal kapcsolatban, addig eltelik egy-két évad. Utána lehet jobban növelni a nézőszámot. Zaklatott állapotban vettem át a színházat, mindaz a fekália, ami másoktól származott, rám zúdult.
Milyen állapotban van az épület, milyen a műszaki felszereltség?
N. K.: Amikor idekerültem, olyan rossz állapotban volt a hangtechnika, hogy nem tudtunk volna egy előadást lejátszani. Venni kellett egy hangpultot, ami 6 millió forintba került. Megkaphattuk volna ingyen, referenciaanyagként is, ám azért nem kaptuk meg, mert azt mondták a cég vezetői, hogy nagyon rossz cikkek jelennek meg, rossz az imázsa a József Attila Színháznak. Így is kaptunk kedvezményt. Még idő kell ahhoz, hogy helyreálljon a bizalom. Biztos vagyok abban, hogy az előttünk álló harmadik évad nyugodtabb, eredményesebb lesz, mint az eddigiek.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
